Az első részben azt tekintettük át, hogy annak idején mi dönthetett a Galvani híd mellett, milyen érdekkörök megsegítése áll a Gavani hidat preferáló „városstratégiai” döntés mögött. Noha a fenntarthatóság alapszabálya, hogy mindig a legjobb fejlesztést hajtsuk végre, és azt is legkisebb horderejű munkával, most arra is forgatókönyvet kell gyártani, hogy mi a teendő, ha a Galvani híd már megépül. Nemcsak a kész helyzet miatt, hanem azért is, mert ez esetleg egy kompromisszumos közeljövő lehet a város jövőjéhez jelenleg hozzáférő politikai erők között. Hogyan lehet tehát mégis Budapest fenntarthatóságának szolgája ez a híd? Legalább valamennyire…

Nagyra becsült kollégám, Fleischer Tamás decemberben foglalta össze a Népszava hasábjain, hogy milyen városszerkezeti érvek szóltak amellett, hogy most pont ne a Galvani híd épüljön meg Budapest déli régiójában (először az alberfalvait kellene megépíteni, ami viszont így a beláthatatlan jövőbe vész). Ezt a tanulságos történetet, ezeket az érveket nem is ismétlem meg, viszont természetes ilyenkor a kérdés: akkor miért pont a Galvani híd épül (először)? A Galvani híd gyors építése mögötti nem városszerkezeti érvekről szól e cikkpár első része.

A kép forrása: valamelyik népszerűsítő kiadvány

A kormány (pontosabban kirendeltsége kirendeltségének kirendeltsége, azaz a Miniszterelnökségen belüli Budapest-államtitkárság Budapesti Fejlesztési Központja) a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa októberi ülésén történt megállapodás szerint magához vonta a „budai fonódó II. ütemének” nevezett villamosfejlesztést. Is. Ez az egyesélyes és mostantól várhatólag sokszor megismétlődő szervméregető, illetve erősebbkutya-kijelölő aktus, ami most már minden érdemi budapesti fejlesztésnél várható, nem nagyon hoz minket lázba; annál inkább a projekt tartalma.

Lesz gombaszökőkút és lesznek bordó székek is, de villamos a Rákóczi úton már soha többet nem lesz. Ilyen egy projekt, amit az új, „zöld” városvezetés kritikátlanul átvesz Tarlóstól, hogy meglegyen nekik is a napi betevő szalagátvágásuk. Ez a fejlesztés is tipikusan a fenntarthatóság tökéletes ellentéte: nem azt próbálja jól használni, jól karbantartani, ami van, hanem a sok betontól, a sok elpacsált pénztől várja azt, hogy majd hirtelen minden megváltozik. Sőt, ezúttal még a fejlesztés tartalma is kifejezetten olyan – ezt példaként a szerénységen alapuló fenntarthatóságot tágabban is keretező előző cikkünkben már említettük –, hogy ellehetetlenít egy másik, sokkal fontosabb, a fenntarthatóságot szolgáló fejlesztést is: a Ráckóczi úti villamost.

A telex.hu cikkének címlapképe az eggyel korábbi tervet ábrázolja – a tér közepén levő aluljárólejárat és kb. ami attól északra (a képen közelebb) van, mégsem fog átépülni, de a végzetes romboláshoz a másik oldal is elég

Visszatérünk, mert nincs, aki megmondja a frankót. Eltelt egy év, és a Sétáló Budapest program aktualitása nem halványul. Az új városvezetés színre lépése óta Budapest sodródik; valahol félúton a régi – mondjuk úgy, „Tarlós-féle” – törekvések és a koncepciótlanság – káosz? – között. Ha ez így megy tovább, programunk aktualitása legfeljebb annyiban fog halványulni, hogy egy-egy nem megvalósult javaslat már elméletileg sem lesz majd megvalósítható. Végül Budapest zöld jövőjének elherdálása nem azon fog múlni, hogy a kormány milyen alantas eszközöket vet be még az önkormányzatok ellen, hanem azon, hogy a főváros az éppen megmaradt icipici mozgásterét mennyire szenteli csak annak, hogy továbbsodródjék a régiek által kijelölt úton.

CAF gyártmányú jármű a 3-as (50-es) metróvillamoson Pestszentlőrincen – ja, nem, az 51-esen Amsterdamban (eredeti: Wikipedia/Flyingjoost)

Még szeptemberben kaptunk nyolc kérdést a Greenpeace-től, melyben azt firtatják, gondoltunk-e Budapesttel kapcsolatban arra, amire ők is; illetve ugyanúgy gondolkodunk-e az megoldásról is. Mit tervez Puzsér Róbert csapata? Megteszi ezt és azt? Lelkiismeretes zöld civilszervezetről lévén szó, egy másodpercig sem féltettük a Sétáló Budapest programot ettől a megmérettetésről, egy másodpercig se gondoltuk azt, hogy hatalmas megközelítésbeli különbségeket kell a válaszban áthidalni.

Régóta élő kritika ez a Sétáló Budapesttel kapcsolatban; és most a „Számonkérhető Budapesti Döntéshozókat” kezdeményezés hetedik követelésére adott válaszunk viszontválaszaként újra előkerül. Miért nem élünk a főváros jogalkotói és hatósági jogköreivel? Sőt, tehetetlenségünk sulykolásával miért mentjük fel Tarlóst a Városliget eljátszásának vádja alól? Hogy egy fél poént lelőjünk, Tarlóst egyáltalán nem mentjük fel, de a témáról folyó párbeszéd újabb lépéseként összefoglaljuk a főváros mozgásteréről alkotott véleményünket.

A Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. 2017-ben meghirdette a „Kelenföld és Ferencváros állomások közötti kötöttpályás kapcsolat fejlesztése érdekében háromvágányú kapcsolat és új elővárosi megállók kialakítása – előkészítés (tervezési szerződés)” tendert, amely a nevében foglalt fejlesztés terveit, megvalósíthatósági és egyéb előkészítő tanulmányait tartalmazza.

Abból is látszik, hogy civilek vagyunk, hogy nem tekintjük magunkat az egyedüli civileknek. A Budapest sorsáért valódi aggodalmat érző, és azért valóban tenni akaró, aktív civilszervezetek együttműködéséből született meg a „Számonkérhető budapesti döntéshozókat!” kezdeményezés, mely tulajdonképpen nem akar mást, mint teljesíteni a Sétáló Budapest egyik legfontosabb célkitűzését: tudjuk meg, mit akarnak a főpolgármester-jelöltek, tudjuk meg, hogy ezt hogyan akarják, és legyünk képesek 2024-ben számonkérni rajtuk, amit vállaltak! Sok pontban kérdeztek, szívesen adtunk hosszú válaszokat, és mivel ez is programunk egyfajta ismertetése, örömmel tettük. Részenként közöljük itt a válaszokat; ez a VII. rész.

Abból is látszik, hogy civilek vagyunk, hogy nem tekintjük magunkat az egyedüli civileknek. A Budapest sorsáért valódi aggodalmat érző, és azért valóban tenni akaró, aktív civilszervezetek együttműködéséből született meg a „Számonkérhető budapesti döntéshozókat!” kezdeményezés, mely tulajdonképpen nem akar mást, mint teljesíteni a Sétáló Budapest egyik legfontosabb célkitűzését: tudjuk meg, mit akarnak a főpolgármester-jelöltek, tudjuk meg, hogy ezt hogyan akarják, és legyünk képesek 2024-ben számonkérni rajtuk, amit vállaltak! Sok pontban kérdeztek, szívesen adtunk hosszú válaszokat, és mivel ez is programunk egyfajta ismertetése, örömmel tettük. Részenként közöljük itt a válaszokat; ez a VI. rész.