A kormány (pontosabban kirendeltsége kirendeltségének kirendeltsége, azaz a Miniszterelnökségen belüli Budapest-államtitkárság Budapesti Fejlesztési Központja) a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa októberi ülésén történt megállapodás szerint magához vonta a „budai fonódó II. ütemének” nevezett villamosfejlesztést. Is. Ez az egyesélyes és mostantól várhatólag sokszor megismétlődő szervméregető, illetve erősebbkutya-kijelölő aktus, ami most már minden érdemi budapesti fejlesztésnél várható, nem nagyon hoz minket lázba; annál inkább a projekt tartalma.

De mindenekelőtt, a fenti tranzakcióban érdekelt felek békés együttműködésének elősegítése végett, illetve önkritikus éllel büszkén pattanunk a küzdőtérre, és deklaráljuk: nekünk van a legkisebb, mi vagyunk a leggyengébb kutya! Ez azért van így, mert a fejlesztés tartalmáról régóta tudjuk, hogy tökéletlen, régóta kész javaslatunk van a koncepció korrekciójára, mégis addig töketlenkedtünk a nyilvánosságra hozásával, hogy a módosított engedélyezési és kiviteli tervek közbeszerzése időközben a régi alapkoncepcióval megjelent.

A késlekedéstől függetlenül azonban szükség van a tervek jobbá tételére, hiszen jelenleg egy olyan vonal építésére készülnek a budai fonódó II. nevű fejlesztés keretében, amely a Szent Gellért térnél kiágazva végigmegy a Műegyetem rakparton, majd meglátogatja az Infóparkot, aztán átbújik a híd alatt, és egyszercsak megtorpan. Elfelejt fonódni, elfelejt dél felé is változatos kapcsolati lehetőségeket adni.

Mit kellene korrigálni a terveken?

A javasolt jobbítások gyors áttekintése: zöldessárga, ami eredetileg is készül, a többi színes (piros, kék, zöld) a mi javaslatunk, a szaggatott fekete a meglevő hálózat

Nem szabadna megelégedni a nádorkerti ingatlanfejlesztőkkel kötött városrendezési szerződés keretében megtervezett 2,8 kilométeres teszkógazdaságos új vonallal, mely még az ingatlanfejlesztők érdekeit is csak minimálisan elégíti ki, hanem azt egy icipici (0,24 kilométernyi) hosszabbítással tovább kellene kötni az 1-es villamos budai végszakaszába. Ezzel a vakon végződő szakasz helyett létrehoznánk egy új, tényleg fonódó, észak és dél felé is nyitott, vadonatúj hálózatszervezési lehetőségeket is megnyitó törzsszakaszt (az infrastrukturális részletekről szóló tanulmány itt található).

Egy magától értetődő példahálózat a nagyon rövid első Dombóvári úti hosszabbítással: az Infópark és a Műegyetem dél-budai kapcsolata fillérekért javul, nincs többé végállomásozás a város közepén!

Nemkülönben hasznos lenne egy, a fenti hosszabbításhoz infrastrukturálisan csatlakozó, de már teljesen más hálózati lehetőségeket megnyitó további rövid (0,42 kilométeres) szakasz, mely az előzőtől akár függetlenül megépíthető lenne. Ha azonban mindkettő megvalósulna, a két szakasz hálózatszervezési potenciálja egymással együttműködésben még inkább a város javát szolgálná.

Egy példahálózat a sok közül mindkét kicsi hosszabbítás után: a Duna-menti térség kapcsolatai Budafok felől is javulnak, az 1-es pesti oldaláról a Móricz Zsigmond körtérre is el lehet jutni közvetlenül – üzemiköltség-csökkentés mellett (még a 41-es megerősítésére is jutott)!

Szintén jobbító kritikánk tárgyát képezi a Szent Gellért tér aktuális tervekben szereplő további „lebutítása” (a járműosztályozó megszüntetése – ami újfent a tervek teszkógazdaságos voltának megnyilvánulása). Ehelyett alternatívaként újbóli „felokosítást” javasolunk: a járműosztályozó megtartásán túl a fonódó logikához és az utasigényekhez jobban illeszkedő teret és megállókialakításokat. Ez fokozza a tér forgalmi áteresztőképességét (torlódásokat hárít el, nem konzerválja mesterségesen az immár dél felé két irányra osztott villamosforgalom két ágának egymást zavaró hatását), illetve utasbarátabb csomóponti működést tesz lehetővé.

Az illetékeseknél a labda!

Ahogy az egyik előző posztban írtuk, a fenntartható fejlesztés elsősorban nem a sok betonról és sok pénz elköltéséről szól, hanem arról, hogy amink már megvan, azt minél hatékonyabban használjuk. Így ha már eldöntöttük, hogy betonkeverőt ragadunk, és új fejlesztésbe kezdünk, akkor abból is kutya kötelességünk kifacsarni a lehetséges társadalmi haszon legeslegutolsó fillérjét is. Ha csak torzót építünk, akkor a mai, emberfeletti erőfeszítést igénylő korban emberalatti teljesítményt teszünk le a város asztalára.

Tekintve azonban, hogy a tervezési feladat közbeszerzése már az ajánlattételi szakaszban van, lehetőségünk a javaslataink érvényesítésére szinte a nullával egyenlő. Ezért folyamodunk az immár kizárólagos hatáskörű felelősökhöz az alábbi tarhatív nyílt levéllel.

Ha a BFK december 24-ei közbeszerzési kiírása karácsonyi ajándék akart lenni, igazán nem illenék az ajándék ló fogait vizsgálni, ugyanakkor fogjuk fel az egészet inkább úgy, hogy késve ugyan, de az ajándékhoz mi is hoztunk egy kiegészítő ajándékot a BFK és Budapest számára.

x köbméter betonból, y milliárd forintból csakis a legtöbbet érdemes kihozni! Ebben segítünk, hiszen „a lakossági véleményeket is figyelembe véve” folyik a tervezés.