Merthogy lecsapott: a XVIII. kerület és Gyál már nem kér a 142. számú (lajosmizsei) vasútvonalból. Menjen inkább másfelé! Van persze egy kis trükk is ebben az erőszakos kívánnivalóban: amit az emberek még nem használtak, csak használhatnának, annak a hiányát nem érzik. Könnyű azt mondani, hogy a…
Budapesté is lehetne hosszabb és nagyobb
Hogy micsodája? Nyilván mindenki a metróhálózatra gondolt, hiszen amikor a nagyvárosok méregetik magukat egymáshoz, akkor előszeretettel kerül elő a metróhálózatok összehasonlítása – olyannyira, hogy „komoly” urbanisták és közlekedéstervezők is ennek csapdájába esnek: több metró jó, kevesebb metró…
Mindegy, kinek a gúzsában táncolunk
Nem a Sétáló Budapesttel kezdődött, pontosabban nem a Sétáló Budapest indulásakor jöttünk rá, hanem már sokkal régebb óta érezzük: Budapest vergődik, gúzsba kötve próbál táncolni. Most éppen egy mindennél aránytalanabb uniósforrás-elosztási terv csapta le a biztosítékot, azonban eddig sem volt jó a…
Ezt sem így kellett volna – nem csak villamosfejlesztést lehet ellehetetleníteni
Én kérek elnézést, hogy már megint arra kell felhívnom a figyelmet, hogy erősen félrecsúszott valami, azonban most legalább azzal vigasztalódhatunk, hogy nem leszek „villamosmániás”; egy olyan rossz beruházásról fogok írni, ami látszólag pont a villamosközlekedést javítja. Persze ez ne vigasztaljon…
Jobb ma egy túzok, mint holnap egy szuperszonikus robotveréb
Zöld fordulatot Budapesten!
Visszatérünk, mert nincs, aki megmondja a frankót. Eltelt egy év, és a Sétáló Budapest program aktualitása nem halványul. Az új városvezetés színre lépése óta Budapest sodródik; valahol félúton a régi – mondjuk úgy, „Tarlós-féle” – törekvések és a koncepciótlanság – káosz? – között. Ha ez így megy…