Végéhez közeledik a nagy stratégia lakosségi konzultációja (március 12-éig tart, a kérdőív a címlapról elérhető), de egyéb ügyeink közepette még meg sem emlékeztünk róla! Ezt a hiányosságot pótoljuk pár koncepciócincáló felvetéssel: azon túl, hogy igyekszünk jobbat mutatni pár részkérdésben, talán ezek a felvetések adják meg az ihletet egy-két olvasónak ahhoz, hogy megírjon egy-két még jobb hozzájárulást a konzultációhoz. Ezen túl egy kicsit továbbtársadalmasítjuk a témát: ha sok jó komment foglalkozik a témával, és sok új felvetés érkezik, akkor azokból is írunk egy összefoglalást még a konzultáció vége előtt (az újabb inspiráció szándékával, hiszen minél több a visszajelzés, annál jobb!).

Távlati hálózat; a kép forrása a stratégia honlapja

A 2019-es nagy budapesti kampány idején két zöld megközelítés csapott össze (nem csak) a pesti alsó rakpart ügyében: az egyik azt mondta, „a pesti alsó rakpartot fokozatosan átadjuk a sétáló, kerékpározó, rollerező emberek számára”, a másik meg csak azt, hogy „a pesti rakpart viszont azonnal teljesen lezárható”. Mivel az előbbit képviselő erők győzedelmeskedtek, a hangsúly a „fokozatosan” szóra helyeződött. Milyen lépésekben? Mennyi idő alatt? Mennyi konfliktust vállalva? Hogyan és milyen időrendben kapcsolva hozzá az élhető városhoz szükséges csilliárd másik lépést?

Itt volt a megoldás végig az orrunk előtt, csak nem vettük észre. Ne folytassuk a XX. század balszerencsés hagyományát! (Mi a század legnagyobb hajószerencsétlensége? Hogy elsüllyedt a Titanic, az Aurora meg nem.) Mindenki csinálja azt, amivel nagyobb hasznot hajt: az Aurora süllyedjen el, a Titanic pedig maradjon a víz színén! Néha egyszerűen tudni kell cserélni, mert más az, ami jut, és más az, ami testhez áll. Van ennél egyszerűbb megoldás?

A címbeli kérdés nem pontos: csak félig épül rágyaloglás helyett ráúszásos feltárással a fonódó, hiszen az egyik oldalról Buda szegélyezi, csak a másikról a Duna. Nem pazarlás fél vonzásterülettel építeni egy villamosvonalat? A válasz igen is meg nem is: a Batthyány tértől délre vezető rakparti szakasz már történelmileg megvolt, a Gellért-hegy nem járható villamossal, és a Műegyetem rakparti szakaszt sem lehetne igazán máshova tenni. Egyes helyeken azonban a múltban még voltak alternatívák, amelyek mára ellehetetlenültek, de ha már a facebook-kommentelők tömegei részéről felmerült a kérdés, talán tanulságos felemlegetni őket.

Már jó ideje megérkeztek a BFK válaszai a Műegyetem rakparti villamossal kapcsolatos felvetéseinkre – köszönjük őket! –, de mivel egyéb ügyeinket is gondozni kellett, csak most tudunk sort keríteni az ismertetésükre. Most is azért kapjuk elő a témát, mert ez lett hirtelen aktuális! A BFK lakossági konzultációt szervez a fejlesztéssel kapcsolatban, és itt a széles néptömegek is letehetik a voksukat a további rövid, gyorsan megépíthető de kiemelkedően hasznos hosszabbítás mellett.

A BFK hirdetése a konzultációról

Nem a Sétáló Budapesttel kezdődött, pontosabban nem a Sétáló Budapest indulásakor jöttünk rá, hanem már sokkal régebb óta érezzük: Budapest vergődik, gúzsba kötve próbál táncolni. Most éppen egy mindennél aránytalanabb uniósforrás-elosztási terv csapta le a biztosítékot, azonban eddig sem volt jó a külső helyzet: forráselvonás forráselvonás hátán. De emlékezzünk, mennyire nehezen és kevés forrást adott a saját kormánya Tarlós Istvánnak, mennyire korlátozta a mozgásterét; és egy érával korábban a baloldali kormányok és a Demszky-városvezetés viszonya is legalább ambivalens és forráshiányos, de nyugodtan mondhatjuk, hogy „fővárosszívatós” volt. Mit tesz a főváros most ebben a helyzetben? Megpróbálja a lehetetlent, vagy tovább kötözi, tovább szorítja a magán levő gúzst?

Ez jutott az eszembe Budapest helyzetéről: a Laokoón-csoport.
Lehetne még ezt is okosabban? (eredeti kép: Wikipedia, LivioAndronico felhasználó)

Csak az a kérdés, hogy a kottából ki és mit akar lejátszani. Vagy mit nem. Vagy hogy tényleg ott van-e. Az biztos, hogy amikor a Sétáló Budapest programot írtuk, mi is az albertfalvai híd mellett tettük le a garast. Azonban, ha már borítékolhatóan a Galvani híd épül meg először, akkor kinek-kinek arról kellene beszélnie, hogy a saját világába, a saját Budapest-képébe ez hogyan illeszkedik bele. De ha a „hídvita” legutóbbi, érdekes fordulatát elemezzük, akkor azzal kell szembesülnünk, hogy a mai fővárosi vezetés egyre távolodik a zöld alapelveitől. 

Hogy is mondtuk a minap? Ha mi társadalmasítunk valamit, az társadalmasítva van! Mondjuk, társadalmasítás ide vagy oda, azok az idők nem jöttek (még) el, amikor a kommentszekció dönt az urbanisztika és a közlekedésfejlesztés igazságairól, azonban a logikus vita nyitott, és ebben a sokszor feltett kérdések megválaszolása egészen biztosan segíti a felvetett témákról folyó együttgondolkodást. A Rákóczi úti villamos kapcsán a legtöbbször feltett kérdés egyenesen az volt, hogy akkor ez most mi a fenének is kell. De tényleg, mi a fenének kell? Hiába trivialitás ez a fenntartható városi közlekedésről való gondolkodás világában, pont ugyanekkora trivialitásnak látszik sokak számára, hogy ahol egy jó vastag vonal van a térképen, oda másik vonal már nem kell.

Én kérek elnézést, hogy már megint arra kell felhívnom a figyelmet, hogy erősen félrecsúszott valami, azonban most legalább azzal vigasztalódhatunk, hogy nem leszek „villamosmániás”; egy olyan rossz beruházásról fogok írni, ami látszólag pont a villamosközlekedést javítja. Persze ez ne vigasztaljon senkit, mert javításról nincs szó. Minden rossz helyre került fillér sokszorosan fáj most Budapestnek, ráadásul megint láthatjuk, hogy egy kicsi rossz döntés hatalmas károkhoz fog vezetni. Abba, ami Kispesten, Pestszentlőrincen történni készül, Káposztásmegyer is beleremeg, majd az egész gerinchálózat is. 

Ez a villamos már jó ideje biztosíthatna itt akadálymentes közlekedést, de most átépítik a peront úgy, hogy továbbra se tehesse, sőt...
(a kép eredetije a BKK-közleményben)

Nem könnyű lejönni arról a témáról, hogy mostanában, azaz a „betonember” távozása után egy évvel (!) pecsételődik meg végleg Budapest belvárosának fenntartható jövője, annak is a gerince. Lehet persze erről panaszkodni hosszan, de a témának számos olyan részlete van, amit a panaszkodáson túl is érdemes kitárgyalni. Az egyik ilyen részlet a tervezési folyamat, illetve az ilyen-olyan tervezési folyamatok tanulságos összegzése. Mi és hogyan vezetett idáig? Mit csinálnak azok, akiken ezek a dolgok múlnak? Óriási vagy csak hatalmas a fejetlenség az illetékes szakapparátusban? Tényleg csak ködösítenek vagy kifejezetten hazudnak a mentegetőző politikusok?

Ilyen se lesz már (eredeti: HamPage)