Erre a kérdésre szeretnék felhívni a figyelmet a XVI. kerületi civilek, akik a facebookon kezdtek szerveződni, hogy állásfoglalásra bírják a döntéshozókat is. A kérdés aktualitását az adja, hogy az egykori bánya nagyobbik, mintegy 15,5 hektáros részét birtokló befektetői körök a hírek szerint már az idén betemetnék a tavacskát, és hozzáfognának az azt övező hatalmas terület beépítéséhez.

Loós Panna „Vihar előtt” című képe a bányatóról (az eredeti kép itt van)

Első körben háromrészesre tervezett minisorozatunk harmadik darabja az eltűnt Diákváros vesztének egy nem köztudott aspektusát tárgyalja – de tudtuk előre és idejében szóltunk.

Ahhoz képest, hogy milyen magától értetődő számukra a kormány démoni tevékenysége, az ellenzék különféle részei nagyon-nagyon meglepetten és sértetten reagáltak arra, hogy a Soroksári-Duna mellé tervezett Diákváros mégsem lesz (annyira) Diákváros. Miután az ideológiai befolyásával félelmetes fenyegetést jelentő és ezért „méltán” kiebrudalt CEU már nem rontja fővárosunk levegőjét, a Diákváros helyére (Vagy mellé? Vagy nem is ez a lényeg?) ide települ egy sokkal jószándékúbb, sokkal ártatlanabb külföldi egyetem, a sanghaji Fudan Egyetem, amelyet annyira nem érdekel semmiféle ideológia, hogy eszébe se jutott a legkevésbé is ellenállni a kínai állam gondolkodást, önálló „ideologizálást”, egyetemi autonómiát felszámoló törekvéseinek. Nem mellesleg az Új Selyemút alapforgatókönyvének megfelelően a kínai érdeket kínai hitelből Magyarország finanszírozza, de ez már igazán csak hab a tortán. 

Forrás: Építészfórum

Minisorozatunk második darabja – a (majdnem) most kezdődő aquincumi hídtervezés után – egy teljesen máshol tartó beruházást tárgyal: itt már egyszer mindenen túlvoltunk – vagy jól, vagy rosszul –, és aztán hasított a levegőbe a sípszó: vissza a rajthoz! Akár osztana még lapot a beruházó a lakosságnak, akár nem, a közvéleménynek kötelessége, hogy az új folyamatokban vagy újra megkerestesse az optimumot a döntéshozókkal, vagy ha az egyszer már megvolt, visszakövetelje azt. Arról már nem is beszélve, hogy az újra megkeresett optimumok nagyban hasonlíthatnak olyan javaslatokra, amelyek elhangzottak korábban is. 

Egy három posztból álló minisorozat következik. Három eset (ami tulajdonképpen sokkal több is lehetne), három különböző fázisban levő történet, az egyszeri civil pedig azt keresi, hogy hol tud még időben, de már becsatornázható, feldolgozható módon visszajelezni – ha egyáltalán. Ne feledjük ugyanis a társadalmasításelmélet alaptörvényét: a lakossági konzultáció a kész helyzetek művészete! 

Az első tárgyalt eset az Aquincumi híd lesz; egy olyan fejlesztés, ami még egészen embrionális állapotban van – egész könnyűnek tűnik egy-két szempontból időben hozzászólni.  

E poszt írása közben jelent meg a már futó folyamat indításáról szóló városházi hír. A kép eredetije onnan van.

Robi a minap elmélkedett arról – nem kis „Na, ugye?” érzéssel –, ahogy az online előválasztás kapcsán a Momentum a saját csapdájában vergődik. Vergődik? Csapdában? A sajátjában? Érdekes kérdés, hogy a politikai spektrum közepén álló új, fiatal, tiszta erőként való felbukkanása óta a Momentum hogyan és miért navigálta magát abba a helyzetbe, hogy a pártállami utódpártokat mint „szövetségeseit” alapvető kérdésekben kell győzködnie (megjósoljuk: hasztalanul) a maga igazáról. Milyen tudatos vagy nem tudatos lépések vezethettek ide? Megpróbálom elemezni a folyamatot, mert noha annak szereplőjeként biztosan szubjektív értékelést fogok adni, a tanulságok levonását pont a mi szempontunkból tartom a legfontosabbnak (azaz mindazok szempontjából, akik a NER-t a háztáji ellenzékével együtt küldenék a szemétdombra). Szerintünk ugyanis ezen a helyezkedésen nem kisebb dolog múlt el, mint a 2022-es rendszerváltás lehetősége. 

A legkisebb dolgokban is megmutatkozik, hogy arra, amire akarják, mindig van pénz. Még a járványhelyzet előtt kezdte el a XXII. kerület (kormánypárti) önkormányzata kiegészítő táblákkal ellátni azokat az utcákat, amelyeket a főváros tart karban. Tegyük fel („mentségükre legyen mondva”), hogy akkor még kevésbé óvatosan kellett duhajkodniuk az ilyesmivel: számíthattak rá, hogy kormánypárti önkormányzat lévén nem kell majd különösebben szorítgatniuk a nadrágszíjat. Pár trollkodó kiegészítő tábla pár feltűnő helyre – egye fene!

Úgy, ahogy a Fővárosi Önkormányzat tervezte, és ahogy mi is invitáltunk rá mindenkit, megvolt az úgynevezett integrált településfejlesztési stratégia első, online konzultációja. Sajnos a nép részéről nem volt tolongás rajta, ami egyrészt azért nem jó, mert így kevés visszajelzésből dolgozhat a szakértők serege, másrészt azért sem jó, mert – amellett, hogy ezek a konzultációk, mint például ez is, kötelezőek – a mostani városvezetés előremutató jelszava, hogy a lakosság jobban be legyen vonva az önkormányzásba. Ez utóbbit figyeljük is, hogy mennyire sikerül, azonban kétségkívül kell hozzá aktív lakossági részvétel is. Erre szerencsére még ebben a folyamatban is van lehetőség – de csak a hónap végéig! Részletek a poszt végén.

Részlet a stratégia „nyitott Budapest” infógrafikájából: tessék élni vele!

„Az egy új dolog, hogy neked szemüveged van, Ricsikém” – vannak olyan filmes műfajok, amelyekben a suta kerettörténetet már ennyivel is alaposan túltolja az alkotógárda. Ilyen például a politikaiprogram-ismertetés, aminek egy alkotását prezentálta a fővárosi vezetés március hatodikán, viszont ha valaki csak a videót nézi meg, akkor kettéüti a fejét a kérdés: ez akkor most mi? Miért a választás után másfél évvel kellett programot hirdetni? El is hangzik egy megfejtés: „nehéz időkben kell víziót adni” (Egyébként miért, eddig könnyű idők voltak?), csakhogy ez nem igaz. A rejtélyes esemény mögött viszont egy lakossági visszajelzésre lehetőséget adó folyamatot is elrejtettek. Ahogy mindig, itt is a részvételre bátorítunk mindenkit, a részleteket lentebb közöljük!

Mondjon bárki bármit arról, hogy autózni mindig, mindenáron és minden körülmények között muszáj, a Sétáló Budapest – többek között – azért jött létre, hogy ennek a sokak számára teljesen természetes gondolkodásnak a szélsőséges voltára rámutasson. A ma embere sem egy sofőrüléssel a fenekén születik meg, a ma emberének is szükséges van nyugalomra, helyre, levegőre; és így a város belső részén a mobilitási és területhasználati optimum – finoman szólva – nem a korlátlan autózásnál van. Vannak viszont bőven a városnak másmilyen részei is (a külvárosokban), és ezeken a részeken mindenkinek az az érdeke, hogy az autóforgalom is a lehető legegyszerűbben, legkevesebb konfliktussal, értelmetlen akadályok nélkül lezajoljék.

Társadalmasítást ígértünk, s ha ígértük, megtartjuk: itt a posztunkra adott reakciók gyors összegzése. Kicsit csalni fogok, mert ez az összegzés nemcsak a kommentszekcióból, hanem a témáról azóta folytatott háttérbeszélgetésekből is jön, de minél több a vélemény, annál ösztönzőbb lesz a visszajelzés a tervezők számára – remélhetőleg. Mert ne feledjétek: akárki akármit mond is, azt végső soron az agglomerációs vasúti stratégiát tervező BFK-hoz kell eljuttania, mégpedig március 12-éig (linkek a poszt végén).

(A kép forrása: Clipart Library)