Végkifejlete? Már most? Igen. Sőt, a végkimerülése. A folyamat tört magyarsággal megírt honlapja ugyan arról tájékoztat, hogy a nagyon demokratikusan elképzelt ajánlási folyamat is csak augusztusban kezdődik, mára már a végeredmény is körvonalazódott. És nemcsak körvonalazódott, de amellett, hogy szétfoszlott az összellenzék belső demokráciájának mítosza, a végeredmény tulajdonképpen annak a helyzetnek felel meg, amire az egész hepaj előtt tippeltünk volna: LMP- és Párbeszéd-frakciók legfeljebb kölcsönemberekkel lesznek, az MSZP-t megmenti a teljes országban egyedülállóan még létező hálózata, a Momentum pedig a városokban kezdeheti el parlamenti kispártként való létezését. Győznek a nagyok: a DK és a Jobbik. Vagy a DK és a DK, mert a Jobbik újra leginkább a csodavárást kapja feladatul: sikerül-e majd vidéken legyőzni a Fideszt. 

Talán már több mint egy éve volt titokban tudható, hogy folyik a puhatolózás: sikerül-e fürkészeinknek és portyázóinknak kitárgyalni Frankfurt városától az ott eladósorban levő R sorozat járműveit? Úgy tűnik, sikerült. Alapjában véve ennek drukkoltunk mi is, hiszen amikor arról van szó, hogy minél költséghatékonyabban és minél gyorsabb ütemben fejlesszük Budapest tömegközlekedését, akkor az ilyen eszközök is megengedettek: az olcsó jármű egy-egy fejlesztés rövid távú költségéből sokat levehet, s ha a fejlesztés már bizonyított, könnyebben lesz pénz új járművekre is. 

Eredeti élőhelyén, Frankfurtban (a kép eredetije: Pilipp Gross, Wikipedia)

Végre, végre, végre! Vagy inkább: sajnos, sajnos, sajnos! Lezárult a Blaha Lujza tér felújításának közbeszerzési tendere, amit pont az indulása óta kritizálunk, és e kritika bármekkora hullámokat kavart is, olyan tevőleges politikai szereplő, akinek egyszerre elég akarata és befolyása lett volna a folyamat irányának megváltoztatására, nem akadt. A hepaj arra elég volt, hogy elhangozzék a „de nem is”, a „nem is úgy” és a „majd figyelünk”, de ez a tervek lényegén sose változtatott. 

Felfordulás!

Ahogy a facebook feldobált két ilyen írást, én is értesülhettem arról, hogy mekkora szellemi óriások keltek harcba a fővárosi „méhlegelők” ellen. Az egyik csak hozza a szokásost (slampos, allergén), a másik igazi harcos elragadtatással próbálja beledöngölni a balliberális agyagba az egész ötletet. És itt válik a legfájdalmasabbá a dolog. Ez a hazai színvonal: ha a „balliberális” azt mondja, hogy legyenek nagy számban beprozható virágok a városban is, akkor az ellen-balliberálisok (jobb nevük nincs, mert a legfelületesebb ideológiai azonosulásaikat is rég elárulták már) kutyakötelességüknek tartják, hogy ne legyenek.

Ez a lent hivatkozott Wikipédia-cikkből lopott kép (készítette: Shawn Caza) eredetileg azt bizonyította volna, hogy vannak a hazai ballib oldalhoz nem tartozó méhek is (Toronto városában – lásd a hátteret a CN-toronnyal). De mi van, ha ez meg Justin Trudeau szavazója?

A várospolitika, a fenntarthatóság, a Budapest iránt érdeklődők nyilván tudják, hogy miért, de az egyszeri utas szokásain csak az fog változtatni, hogy milyen áron és mit kap. Ennek fényében, ha amiatt aggódunk, hogy a járvány után sok ember nem tér vissza a tömegközlekedéshez Budapesten, akkor vagy javítanunk kellene a szolgáltatáson (vagy legalább nem hozni rossz döntéseket), vagy elgondolkodni a jegyrendszer visszásságain. Ehelyett klasszikus pótcselekvésként azt jelentette be a BKK, hogy a járványhelyzet alatt rommá csökkent utasszámokat majd egy népszerűsítő kampánnyal próbálja visszatornázni.

Pár értelmetlen korlátozást és a túlárazást leszámítva egy nagyon régi javaslatunk már megvalósult: átszállójegy 350 helyett 530 forintért

Amikor éjszaka, a legmélyebb álmunkban már a bilibe is belelóg a kezünk, akkor nemcsak arról álmodozunk, hogy egyes városi szakpolitikai, szakmai kérdéseket hogyan lehetne sokkal jobban csinálni, hanem arról is, hogy hogyan is nézne ki a mainál sokkal jobban a városnak mint társadalmi-politikai, sőt, emberi (!) rendszernek a kormányzása. Hogyan kellene szerintünk jobban csinálni?

Nyilván az egyes intézkedések, fejlesztések tartalmától is függ, de amikor szinte minden politikai erő azon versenyez, hogy ki „társadalmasít” jobban, ki issza nagyobb pohárból a nép szavát, akkor különösen fontos ez a fajta „körítés” is. Sokszor álságos a folyamat (megmondtuk, hogy a lakossági konzultáció a kész helyzetek művészete), de könnyen belátható, hogy a (szinte) teljes mellőzése az összes lehetőség közül a legrosszabb ötlet.

Ha már egyszer felhoztuk azt a konklúziót, hogy a Galvani hídhoz nem is feltétlenül kell megépíteni azt a nehézsúlyú csatlakozó úthálózatot, amit jelenleg (több változatban) a BFK ajánl, ideje a kérdést tovább is megvizsgálni. Két szempontból van erre szükség.  Egyrészt mit lehet kihámozni a konklúziónk érvényességéről a tervezői adatokból? Másrészt, ha nem építünk nehézsúlyú úthálózatot, akkor annak az ára visszajár. Mire érdemes fordítani a felszabaduló pénzt? Nem szeretnénk semmiképpen sem szerénytelenek lenni, de ez utóbbi kérdésre megdöbbentően jó válaszunk van.

Múltkori Aquincumi hidas posztunk azzal a kérdéssel játszott el, hogy ha ez a híd már mindenképpen megépül, akkor mi az a (-z elég vaskos) minimum, amivel a rajta levő tömegközlekedést egyszer s mindenkorra úgy meg kell erősíteni, hogy az szintén a híd közúti jelentőségéhez mérhető kapcsolattá váljék Óbuda (Aquincum) és Újpest között. A kommentelők és a helyi aktivistáink is betámadtak azonban a kérdéssel: és mi lenne, ha nem is épülne itt közúti híd? Szerintük ugyanis nem is feltétlenül szükséges, vagy ha igen, annyira nem, hogy a kapcsolódó környezetpusztítást megérje. 

És azt már mindenki tudja, hogy mi nem a kész helyzetek művészeteként műveljük a társadalmasítást. Ha a visszajelzések erősen terelnék a témát más megoldások, aspektusok, lehetőségek felé, akkor rohanunk is társadalmasítani, és teljesítjük a kéréseket. Ez a poszt tehát most a helyiek részvételével készült.

Nemrégiben bukkant fel a hír, hogy az I. kerület egy új turistabusz-parkolót építene a Mészáros utcában, hogy ezzel enyhítse a Várra nehezedő forgalmat. Kezdetben a buszok a Vár közelében tennék le és szednék fel az utasaikat, de pár év elteltével a kerület elektromos midibuszokat szerezne be, és az új parkolóból már ezekkel hordanák fel a turistákat a Várba és a Citadellába is. Dízelbusz-kitiltás, zsúfoltságcsökkentés, elektromos midibuszok – ez végtelenül zöldnek hangzik, és a törekvés jónak is tűnik, de hogyan lehetne ezt még jobban csinálni?