Óriási lehetőség a budapesti polgároknak, illetve a sokaságuk által megfogalmazható sokszínű érdekeket is figyelembe vevő városstratégia-alkotás számára az aktuális Budapesti Mobilitási Terv (a budapesti közlekedésfejlesztési stratégia) nemzeti konzultációja társadalmi egyeztetése. Ha egy ilyen folyamat jól sikerülne, beteljesíthetné-pótolhatná azt, amiért a kétezres években sokan a VEKE-ben nyomultunk, sőt, tulajdonképpen azt is, amiért a Sétáló Budapest – elég nagyra hízott – közlekedési részeit írtuk, írjuk.
De akkor egy pillanatra tegyük félre a hatalmas lehetőséget, és azt is, hogy mekkora tényleges valószínűsége van annak, hogy most ez beteljesüljön! (Amellett, hogy mindenkit bátorítunk arra, hogy éljen a visszajelzés lehetőségével, mint ahogy hasonló esetekben régebben is mindig ezt tettük, hiszen a magunk részét el kell végezni a bármilyen távoli és bizonytalan sikerhez.)
Ha áttérünk a konkrét tartalomra, ebben a körben pár alapelvet és bővebb kifejtésüket vizsgálhatja a nagyközönség: a „javuló hálózati kapcsolatok”, a „vonzó járművek”, az „ügyfélélmény-növelő szolgáltatások” és a „hatékony intézményrendszer” négyes jelszavát, valamint azok kifejtését. A folyamat további erősödéseként remélhetőleg később sorra kerülnek az ezzel a négyessel felvezetendő, általunk is szívesen tárgyalt tényleges beavatkozások, fejlesztési projektek is. A BMT legérdekesebb része úgyis mindig az, hogy minek az építését tűzi ki vagy fogalmazza meg kívánságként az aktuális stratégiaalkotó-gárda.
De most tegyük félre ezt is, pontosabban tegyük fel, hogy mindezt jól megkonzultálta a nép, megstratégiázták a stratégiaalkotók, és összeállt a tökéletes célrendszer és a tökéletes projektlista. Mi hiányozna még akkor is? Mi nélkül lenne az egész csak zengő érc és pengő cimbalom?
Hogyan lesz ebből tényleges mobilitási városstratégia a XXI. században?
Ha ezeket a tartalmakat mind egyszerre nézzük, és mindnyájukat szeretnénk egy hihető és közeli jövőkép részévé tenni, továbbá ezt az egészet szeretnénk Budapest számára egy sokkal hatékonyabb, a jelenkori globális fenntarthatósági válság (benne a legfontosabb: a klímaválság) kezelésébe is illő, kívánságok helyett cselekvést megalapozó keretbe foglalni, egy új alapelvvel kell leönteni az egészet. Mi lenne ez? A válasz tulajdonképpen egyszerű, hiszen magától értetődő: hatékony, fenntartható, cselekvő csakis úgy lehet az egész, ha a stratégia összes eleméről úgy gondolkodunk, hogy azt a jelenleg elképzelthez képest
- tizedakkora áron,
- tizedannyi környezeti erőforrás felhasználásával,
- tizedakkora idő alatt
kell megvalósítani. Mint azt sokszor mondjuk, lépésváltásra van szükség, hiszen a globális csúcsévhez képest 2030-ra felezett, majd 2050-re (a fejlett világban inkább 2045-re) nullázott üvegházgáz-kibocsátás olyan hatalmas változást, olyan felfoghatatlanul nehéz technológiai forradalmat jelent, hogy ha a fenti tizedelések első ránézésre hajmeresztőnek, üres kívánságnak tűntek is, másodikra már az jut az eszünkbe: nem kell még ennél is nagyobbat lépni?
Aki ezt nem hiszi el, gondoljon bele: a 2022-t megelőző 8, illetve 23–28 évbe mekkora munka, mekkora fejlesztések fértek bele? Naugye. A most kezdődő 8 és 23–28 év számára a radikális lépésváltás nem is kifejezés ahhoz képest, amire szükség van.
Megmondtuk
De a Sétáló Budapest program azért program és nem óhaj-, sóhaj- vagy ígéretgyűjtemény, mert mi ezt a lépésváltást nemcsak általános (azaz nem cselekvő!) követelményként fogalmazzuk meg, hanem konkrét példákkal is megmutatjuk, hogy megvalósítható. Például:
- Hogyan lesz egy külvárosi metróhosszabbítás árából több?
- Hogyan lehetne összefüggőbb gerinchálózatunk tényleg hamar és olcsón?
- Hogyan lehetne Bel-Budán gyorsan és akár busás nyereséggel elektromos tömegközlekedés?
- Hogyan járhatna a Fogaskerekű akár hónapokon belül, szinte fillérekért a Széll Kálmán térre (ahelyett, hogy nem is jár)?
És a többi. A teljes blogunk ajánlott irodalom a témában.
Egy biztos: a fenti, radikális léptékű hatékonyságnövekedés nem kivétel, hanem a szabály kell, hogy legyen. Mostantól 2045-ig biztosan. Ez a mi legrövidebb válaszunk erre a konzultációra (egyszer talán hosszabb, részletesebb is lesz), mert ez a feltétele annak, hogy a fent említett, egyelőre még nem ismert fejlesztéslista tényleg kitűzött feladat, és ne ködös kívánságlista legyen.