Igaziból mindegyik héten írhatnánk egy ilyen jelentést. Ami a városi mobilitást illeti, a XX. századnak lényegében az egésze azzal telt, hogy az autóforgalom szép lassan egyre csak nőtt és nőtt. Hát, csoda, hogy ezt az évszázados megszokott trendet akkor is csak továbbnyomulni látjuk, amikor a problémák szintjén már rég beköszöntött a XXI. század, és más irányba kellene, más tempóban igyekeznünk? Nem csoda, hanem botrány. Biztos könnyebb és a közelebb áll a „realitáshoz” a megszokott pályán való sodródás, csak nem ez lenne a döntéshozók feladata. Mindazonáltal erről a mindennapos botrányról azért adunk pont most újra hírt, mert – akármilyen esélyekkel kecsegtet is – reklámozni szeretnénk a minapi felhívásunkat egy visszajelzési lehetőségről. Még egy hétig lehet, éljetek vele! 

(Az ide kívánkozó kép a facebook népszerű háttérkép-műalkotása.) 

De mi is történt ezen a héten? 

• Sokáig állt, de mégiscsak elkezdődött a budafoki belváros autós forgalmának megtartását segítő beruházás, egy oda nem való körforgalom építése potom 1,2 milliárd forintért. Az ezzel kapcsolatos nyílt levelünkre természetesen nem kaptunk választ. 
• A felvezetőben hivatkozott felhívásunkban is szereplő Budapesti Mobilitási Terv ismertetése, vitája más szálakon is zajlik; ezek egyikében már feketén-fehéren, „hivatalosan” is megkaptuk, hogy a Rákóczi úton, Budapest legfontosabb felszíni tömegközlekedési tengelyén – azaz a rendszer „tetején” – nem lesz soha villamos. Ezzel szemben, ameddig a Blaha Lujza tér felújítása kapcsán csak minket kellett ezzel a fenntarthatósági hóbortunkkal lerázni, addig egész magas szintekről ment a süketelés, hogy ez mennyire lehetséges marad. Nem maradt, és már az sem eldönthető, hogy az a rosszabb, ha ezt régebben is így tervezték már, vagy csak ekkora a stratégiai fejetlenség. Busszal vagy legfeljebb trolibusszal számol tehát a BKK és a városvezetés, ami viszont óriási, rendszerszintű baklövés. 
• A híradások arról szólnak, hogy mégiscsak elkerüli a nagy kormányzati fűnyírót pár (elég sok) budapesti projekt. A fűnyírás, majd ez az ellen-fűnyírás szakmai színvonala eleve kritikán aluli, azonban a kormány nem vállalt se zöldfordulatot, se Budapest-pártiságot. Az ezeket viszont erőst felvállaló budapesti vezetésnek köszönhető többek között, hogy mivel annak idején nem volt se partnere, se hatékony számonkérője a BFK-nak, a Budai fonódó 2. nevű projektből továbbra is (feltehetőleg évtizedekig) kimarad a fonódás. Hasonló probléma a Galvani híd most szintén feléledő projektjében az, hogy mivel a főváros se koncepcionális gondolkodást, se érdemi ellenállást nem tanúsított az ügyben, az egész ott folytatódik, ahol leállt: Budapest új, minden érintett városrészt tönkretevő autós főtengelye épül majd. (Érdemes lenne a teljes listában is végigvizsgálni a főváros kétes érdemeit a projektek változatlanságát illetően.) 
• A fővárosi vezetés egyik „szívügye”, a közlekedési baleseti halálozások számának nullára csökkentése (az úgynevezett „Vision Zero”) annyira, de annyira szívügy, hogy a most már nyilvános dokumentumok alapján már 2050-re (27 év múlvára) meg szeretnék oldani. 2030-ra feleznék elvileg a ma évente valamivel negyven feletti számot (Budapesten), majd újabb húsz év alatt érnék el a nullát. De biztos, ami biztos, az 2019-es hivatalba lépés óta eddig eltelt három és fél évben nem történt e téren (sem) semmi. (Egyébként a feladat, különösen a második fele tényleg állati nehéz, de miért nem történt eddig semmi?) 
• A kormány mégiscsak kegyeskedett az EU-apparátusa és a BKK közti pénzáramlást engedélyezni, és jöhet újabb 51 darab CAF-villamos Budapestre! A Budapesti Mobilitási Terv fentebb jelzett, más szálon folyó tárgyalásának során ugyanakkor azt is megkaptuk, hogy az új villamosok forgalomba állítása nem hogy nem fog hálózatbővítési célt szolgálni, hanem kifejezetten cél, hogy csak a régebbi típusok gyorsított selejtezését szolgálja. Így mulat egy zöld városvezetés! 
• Örömhír, hogy mégiscsak újraindul a Fogaskerekű, ugyanakkor a fejlesztés, a hosszú távú megtartás, a sokkal értelmesebb, hatékonyabb üzemeltetés általunk bemutatott receptjét meg se fontolta senki (az üzemszünetet kihasználó különleges tesztfutásokról már ne is álmodozzunk). Sőt, erről is kaptunk egy igen flegma, a részletek átgondolásával nem bíbelődő elutasítást, amiről már be is számoltunk. Mégis, ugyanazzal a Fogaskerekűvel ugyanaz a városvezetés mit fog csinálni ezek után? 
• Miután az autómentesített Lánchíd megnyitását a BKK azzal ünnepelte, hogy járatritkítást vezetett be a rajta közlekedő buszvonalakon (megint: mekkora odabent a fejetlenség?), a 105-ös busz utasai most végre visszakapják a régi követési sűrűséget. De a törpök élete nem csak játék és mese: most a 178-as kerül szopóágra (ritka marad, de legalább el is vágják a Deák térnél). Egyes hírek szerint ez részben maguk az érintett (vagy nem érintett, hanem autózó) naphegyi lakók kezdeményezésére történik ez, de még ha ez igaz is, jellemző, hogy milyen kérések parancsok a BKK számára. Az, hogy történt már ennél cifrább hasonló dolog is a BKK történetében, nem mentség. 
• És persze, ahogy abban a minapi felhívásban jeleztük, a Budapesti Mobilitási Tervnek (ami elvileg megfelel a fenntartható városi mobilitási tervek valamilyen specifikációjának) nincs átfogó belső fenntarthatósági célrendszere. Emiatt fordulhat elő, hogy a végrehajtása esetén sem várható, hogy Budapest közlekedési rendszere a szükséges mértékben hozzájárul a századunkra jellemző globális és lokális problémák megoldásához. Így szinte természetes, hogy nem következik belőle az eheti hírek kapcsán felsorolt problémák megoldása sem. 

Jelezzetek vissza! 

Jelezzetek tehát vissza az általunk is reklámozott konzultáción a Budapesti Mobilitási Terv alapcélrendszerével, vagy stratégiai környezeti vizsgálatával kapcsolatban! Akár azt, amit mi mondtunk (akár e posztra vagy inkább a múltkorira való hivatkozással), akár mást. Amikor ezeket a hivatalos népi visszajelzési alkalmakat reklámozzuk, blogunk történetének messze legkevésbé olvasott posztjait produkáljuk, ugyanakkor nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos ez. Mindig az éppen megtehető legtöbbet kell megtenni, és ha éppen ez a legtöbb, akkor tegyétek meg ezt!

Még akkor is, ha a társadalmasítás a kész helyzetek művészete. Ezt mi is tudjuk.