Ahol csak lehet, felhoztuk már, hogy a XXII. kerületi kormánypárti vezetés az ellenzéki budapesti vezetéssel karöltve egy körforgalmat készül építeni a Tóth József utca és a Nagytétényi út kereszteződésébe; azonban ez erősen kifogásolható. Ha egy másodpercig is komolyan vennénk azt, hogy Budafok belvárosa egy belváros, és mint ilyen nem az átmenőforgalomtól lesz vonzó, jól működő és élhető, rögtön tudnánk, hogy ez a beruházás nemcsak felesleges, de egyenesen káros is.
A kerület Környezetvédelmi és Közrendvédelmi Bizottságának hétfői ülésén ismét felhoztam az ügyet, mivel éppen az egészséges utcák fejlesztésére, kialakítására kiírt fővárosi pályázaton való kerületi részvételről volt szó. Ha már egészséges utcák – és nem mellesleg klímaválság és önkormányzati finanszírozási felfordulás –, akkor miért költünk arra most 1,2 milliárd forintot, hogy a mai átmenőforgalom igényeire szabjuk Budafok belvárosának déli kapuját?
Meg akarjuk tartani a mai forgalmi volumeneket? Nemcsak az eddigi felújításokkal akarjuk elszalasztani, elimpotenskedni az élhető budafoki belváros kialakítását, hanem minden további igyekezetünkkel is még pár évtizedre (praktikusan örökre) konzerválni akarjuk azt a forgalmi helyzetet, ami most van? Mindezt nagykoalíciós támogatással, miközben versenyt papolunk az egészséges utcákról, fenntarthatóságról, meg ilyen-olyan zöld akármicsodákról?
Nem lehet, hogy 1,2 milliárd forintnak most jobb helye is van? A bizottsági ülésen elhangzottak fényében akkor most megkérdezzük erről a beruházó BKK-t tulajdonló és felügyelő Budapest vezetőjét.
Kedves Főpolgármester Úr!
A XXII. kerületi önkormányzat Környezetvédelmi és Közrendvédelmi Bizottságának e hét hétfői ülésén feltettem a kérdést, hogy ha egészséges utcákról beszélünk, valamint ilyenek kialakítására pályázunk, akkor nem lenne-e hasznos, ha a budafoki belváros mai átmenőforgalmának konzerválására nem költenénk el 1,2 milliárd forintot azzal, hogy a Nagytétényi út és a Tóth József utca kereszteződését körforgalommá építjük át.
Az ülésen Németh Zoltántól, a kerületi közlekedési ügyekért is felelős alpolgármester úrtól kaptam azt a választ, hogy mivel a beruházó a főváros égisze alatt működő BKK, ebben a kérdésben kizárólag a Fővárosi Önkormányzatnak van hatásköre, és ha ez a körforgalom ebben a formában megépül, akkor bizonyára a főpolgármesternek sincs vele problémája, bizonyára szerinte is összefér ez a beruházás az egészséges utcák szemléletével.
Ennek nyomán kérdezem az alábbiakat:
- Valóban úgy gondolod, illetve a Főpolgármesteri Hivatal, valamint a BKK valóban úgy gondolja, hogy ennek a körforgalomnak a megépítése, illetve ennek révén a budafoki belváros mai átmenőforgalmának hosszú távú megtartása az egészséges utcák kialakításának szolgálatában áll?
- Ennek az 1,2 milliárd forintnak a mai gazdasági helyzetben és a klímaválság idején valóban ebben a beruházásban van a legjobb helye?
- Amennyiben a fenti kérdésekre „nem” a válasz, mit lehetne még főpolgármesterként, Budapest vezetőjeként tenni azért, hogy ez a projekt ebben a formában ne valósuljon meg?
- Meg is tennéd?
Válaszaidat, esetleges helyzetmentő intézkedéseidet előre is nagyon köszönjük!
Sőt, amennyiben igény van rá, szívesen állunk rendelkezésre a probléma sokkal hatékonyabb megoldását, valamint a budafoki belváros élhető fejlesztését szolgáló rövid, közép- és hosszú távú, olcsó és kevésbé olcsó projekttervekkel, koncepciókkal, valamint azok részleteivel kapcsolatban.
Szuperzöld üdvözlettel,
bz
Mivel úgy gondoljuk, hogy ennek a téves beruházásnak a leállításáért igenis sokat tehet még ebben az utolsó pillanatban is, reménykedve várjuk a főpolgármester úr megtisztelő válaszát. Már csak azért is, mert ez a projekt nem is egy önálló fejlesztés, hanem egy (legalább) kétlépcsős folyamat első lépcsője, melynek során a budafoki belváros nagy része épül újjá olyan formában, hogy a mai (átmenő-) forgalmi viszonyok még véletlenül se változzanak meg. Az sem utolsó szempont, hogy két évvel ezelőtt még a két lépcső költsége összesen volt 1,2 milliárd forint.
Mik azok az egészséges utcák?
Addig is – mivel nem feltétlenül van mindenki tisztában ezzel a relatíve új, de határozott jelentésű és eléggé felkapott fogalommal – egy kicsit kifejtjük az „egészséges utca” jelentését.
Ez a fogalom tulajdonképpen nem más, mint a városi közterületek kívánatos tulajdonságainak gyűjteménye, ami a teljesség igényével, receptszerűen gyűjti össze, hogy mit kell teljesíteniük ezeknek a közösségi tereknek ahhoz, hogy az azokat használó emberek testi és lelki egészségét szolgálják – elvégre a város van az emberért, és nem fordítva. A kétezres évekbeli megalkotása óta igen felkapottá váló szempontrendszer mára már egyfajta tervezési segédletté, szabványszerű útmutatóvá (és nem mellesleg a megalkotója által gondosan menedzselt tanácsadássá) vált. Már csak arra kell figyelni, hogy nálunk is komoly hatása legyen a közterületek kialakítására, és ne váljék elcsépelt, kiüresített, zöldre festéses marketingrizsává.
Ha megnézzük, hogy konkrétan mit takar az egészséges utca szempontrendszere, nem meglepően azokat az elvárásokat találjuk itt, amelyek a saját testi és mentális egészségünkhöz kellenek. Nyilván sok reakció jön majd erre, hogy „kit érdekel, mert az utcán közlekedünk, nem pedig élünk”, s kiváltképp „az utcán nem jól érezni akarjuk magunkat, hanem haladni”, de könnyen belátható, hogy amikor csak közlekedésre használjuk a közterületeinket, akkor sem mindegy, hogy emberként elindulva ugyanúgy emberként, esetleg lestrapált, dühöngő őrültként vagy mondjuk gyíkhúsként érkezünk-e meg. Arról nem is beszélve, amikor a közterületeinket rekreációs céllal használnánk. Ezt mi úgy fogalmaztunk meg, hogy az utca a város nappalija; ezért azt tesszük oda, ami között a napunk egy jelentős részét le tudjuk és akarjuk élni.
A szempontok konkrétan a következőek (ezekről és magáról az egészséges utca koncepcióról amúgy már a Sétáló Budapest programban is írtunk):
- Hívogató, befogadó terek
- Könnyű átkelés
- Árnyékos, védett helyek
- Meg-megállásra, pihenésre alkalmas helyek
- Nincs túl nagy zaj
- Elősegíti a gyaloglás és a kerékpározás használatát
- Biztonságérzet
- Látni- és tennivalók jelenléte
- Pihentető környezet
- Tiszta levegő
Ezeket a szempontokat az alábbi szép színes ábrába szokták rendezni (illetve rendezi Lucy Saunders, a koncepció „feltalálója”) – talán azért, hogy a célok-elvárások összefüggőségét és teljességét illusztrálják.
Az egészséges utcák szempontrendszere szép színes elrendezésben (a szerzőtől lopva)
Ha még idefér a végére egy magánvélemény, akkor én azért a Maslow-piramisnak megfelelően súlyoznám az elvárások értékét, mivel ha például az itt felbukkant pontozási táblázatot nézzük, ugyanúgy plusz egy pontot kap az utcaszakasz élhetősége akkor, ha az úttestet (!) kicsit hibásról tükörsimára javítják, mint amikor a teljes zebrahiány helyett épül egy zebra, vagy amikor az ivókutak egymástól való távolsága átlépi az egyes kategóriahatárokat. De ezt a javaslatot tényleg tekintsük csak egy, a folyamatos továbbfejlesztést szem előtt tartó finomkodásnak, és inkább örüljünk annak, hogy végülis kialakult egy világstandard-féleség, ami mentén tervezhető és – nem utolsósorban – számonkérhető a közterületek élhetőség mentén való fejlesztése. Közmegegyezéses módon számokkal értékelhetővé váltak azok a szempontok, amelyekről amúgy „mindenki tud”, csak éppen soha, senki nem vette őket komolyan, hiszen olyan „szubjektívek” és „homályosak”.