Sétáló Budapest

Kicsit szőlő, kicsit savanyú, de a miénk

2022. április 20. 04:47 - bozon

Pirossal vagy kékkel írjunk róla? Ha kékkel, akkor nyugodt életünk lesz (egy darabig), diadalként fogadunk el minden helyére rakott utcakövet, minden elültetett árvácskát, minden, az amortizációpótlástól messze elmaradó buszbeszerzést – amit aztán lehetőleg facebook-hirdetésben jelent be saját eredményként Fürjes Balázstól a BFK-n és a városházán át a BKK vezetéséig mindenki –, és egyet sem gondolunk a tényleges jövővel: ennél azért a puszta megmenekülésért is sokkal gyorsabban kellene cselekedni. Ahhoz, hogy Budapest egésze élhető és a XXI. század győztese legyen, pláne.

Ha pirossal írunk, akkor az elénk vetített „siker”, a fontolva haladás nem fog minket sose kielégíteni. Mindig mögé akarunk nézni, mindig látni fogjuk, hogy ennél sokkal több kell, nem leszünk annyira nyugodtak, hanem követelőzni fogunk, és ezzel hozzájárulunk legalább ahhoz, hogy a fontolva haladók ne ússzák meg még a fontolva haladás nélkül is. Persze, az nem elégít ki minket, nem is szabad, hogy kielégítsen, de legalább megvan. Nyugtalan követelőzésünk oka, hogy az élhető Budapest és a közép-európai városrégiók versenye ennél sokkal-sokkal többet érdemel.

Korszakhatár

Nem is említettük eddig, miről van szó, pedig bőven megérdemli a kéket: úgy tűnik – várjuk ki azért a végét! – végre elérkezett a sétáló pesti rakpart ideje. Egy kicsit.


Már ezt sem így kellett volna: gyalogosok a (gyors) autóforgalom igényei szerint felújított rakparton a Parlamentnél (a hivatkozott cikk képe)

Ha végigpörgetjük, hogy milyen reménytelenül langyos „zöldfordulat” történt Budapesten 2019-ben, és hogy magáért a pesti rakpartért is milyen reménytelenül kellett szót emelni, bombasztikus az eredmény. Végre győzott „odabent” az autóellenes lobbi, azaz valaki vagy valakik elég magas szinten végre elhitték, hogy hosszabb távon abból lesz nagyobb bajuk, ha nem adják vissza az embereknek a rakpartot – vagy legalább egy kis részét –, mint ha visszaadják. Elvégre a 2019-es választási kampányban kialakult zöldlicitben ez is elhangzott, és természetesen rezonált a zöld törzsközönség köreiben.

De még optimistábban – még több kéket érdemelve – még az is lehet, hogy valamiféle tartalmi lobbiharc is zajlott a városházán, és abban győzött a sétálós lobbi: valóban és nem csak marketingokokból jött el ennek az intézkedésnek az ideje. Esetleg Karácsony Gergelynek az előválasztási tragikomédiája fényében, s az utána következő kampányidőszak elmúltával egyszer s mindörökre elege lett abból, hogy a posztkommunista baloldal greenwashingjaként kelljen egyensúlyoznia a fenntarthatóság iránt szkeptikus baloldali törzsközönség és a fiatalabb, zöldebb, de az összellenzéki győzelem érdekében úgyis mindent lenyelő bel-budapesti közönség között.

Ha ezen a szakaszon beválik – és szerintünk miért ne válnék be, hiszen körülbelül a létalapunknak tartjuk az ilyen változtatások sikerességébe vetett biztos hitet –, és gyors ütemben újabb hasonló lépések előfutárává válik, akkor ez a változás nemcsak szemléletében, hanem a tényleges fejlődés szintjén jelent korszakhatárt; végre paradigmaváltást hozhat arra nézvést, hogy hogyan tekintünk a belvárosi közlekedés, az egészséges utcák, a közterülethasználat, sőt, a közösségi városi élet kihívásaira, milyen jövőképet vizionálunk ezekben az aspektusokban.

Nem kicsit fontos kérdés még, hogy ahogy a Sétáló Budapest egy teljes városkoncepcióvá vált a belvárosi sétálózóna mint emblematikus elem és „részben az egész” minden városi szakpolitikára kiterjedő kifejtéséből, ugyanúgy a lépésenként, szakaszonként gyalogoszónává váló rakpart majd belváros is szellemi lavinát indíthat el a budapesti várostervezésben, aminek a végén ott van a valódi mobilitást nyújtó tömegközlekedés, a fasorokkal valóban meghódított mai számtalan belvárosi parkolósáv, a hajléktalanprobléma igazi és teljes megoldása, vagy a teljességre törekvő örökségvédelem (remélhetőleg belátható idő belül, persze).

A vége már igazán optimistára sikeredett, de ha még ezt is megcsinálná helyettünk valaki, vidáman lépnénk vissza az éppen aktuális választási küzdelemtől. Szívesen éreznénk az új korszak szeleit.

 

Minimális tyúklépés a jó irányban

A fentiekkel tökéletesen egyszerre igaz, hogy nagyjából a most eltervezett sétálósítás az a lépés, ami a mai helyzetben a minimálisnál egy kicsit kisebb előrelépést jelent a városi fennarthatóság és egészséges közterülethasználat felé. Ez az a lépés, amibe a mai városvezetést az arcvesztéstől való félelem, illetve a mérések szerint kitartóan gyalogospárti közvéleménynek való megfelelés a saját restsége ellenében is bele tudta hajszolni.

Tarthatatlan volt ugyanis az egész előélete: egy fél ciklus, annak is a cselekvésre legalkalmasabb első pár hónapja eltelt úgy, hogy miközben a városvezetés pofára ejtette az őket és a rakpartsétálósítást is támogató jónéhány civilszervezetet, a Budapesti Fejlesztési Központ nevű kormányszervvel nemcsak egyetértésben, hanem annak látható dominanciájával rohant afelé, hogy a rakpart egyszer s mindenkorra az autók számára alkalmas területként épüljön újjá. Miután erről projektszerződés is készülgetett annak idején, az egy külön érdekes kérdés, hogy a hirtelen jött pozitív döntés ezt a tisztázatlan szintig eljutott közös (vagy sokkal inkább BFK-s) projektet mennyiben, milyen módon tudja még megváltoztatni.

Ezzel kapcsolatban azért egy biztos: ha túlzottan mélyre manőverezte is a magát a fővárosi vezetés az autósbarát kormányzati tervek megvalósítása felé, mi – a fentebbi, kék értelmezésben írtaknak megfelelően – támogatjuk, hogy most kiálljon a helyes irány mellett, és megvívjon a régi, rossz döntések visszaszívásáért. Illetve abban is talán joggal bízunk, hogy a BFK-ban is lesz elég spiritusz ahhoz, hogy pont ne ebben kössék az ebet a karóhoz; vagy ha egészen felülről rájuk nehezedik is némi elvárás aziránt, hogy a népszerű (-nek gondolt) autóscélokat helyezzék előbbre, valamint csuklóztassák Budapestet, akkor ezt leszereljék a sajátjaik felé; el tudják magyarázni, miért is látta jónak maga a fővárosi apparátus is azt, hogy hirtelen „behátráljon” e nagyszerű ötlet mögé.

Egyébként maga a fővárosi apparátus jónak látta? A valós helyzet alighanem az, hogy igen – ennyit adjunk meg. Azonban ez se volt elég a magabiztossághoz és a rakpartsétálósítás őszinte képviseletéhez: a parlamenti választási kampány idején még úgy volt, hogy folytatódik az autós jövő. Szándékos félrevezetés, vagy tényleg hirtelen jött az ötlet? Nem kívánjuk még megtippelni sem a megoldást, de mindkét esetnek van egy nagyon durva folyománya.

  • Ha félrevezetés történt, akkor az alapproblémánál, a félrevezetés tényénél is sokkal fontosabb, hogy ennek mi lehet az oka és a sugalmazott üzenete. Megannyi ezzel ellentétes felmérés után is úgy gondolták, hogy a közvéleménynek az autós megoldás tetszik, és amíg tétje van, ezt kell mondani, majd mégis jól „kitolni” a néppel? Üzenetként pedig ez úgy fordítható le, hogy „akarjátok csak az autós megoldást, mert az a jó, aztán meghekkelünk benneteket, de jegyezzétek meg egyszer s mindenkorra, hogy mit vesztettetek”.
  • A hirtelen ötlet forgatókönyve esetén pedig lesz szíves minden magát állati komolyan vevő, s esetleges civil múltját is nagyon gyorsan felejtő városvezető, főmunkatárs és egyéb fősegéd levetkőzni a mindenkori civil javaslatokkal szembeni „ti azt nem tudhatjátok, mennyi nagyon szakmai részlet és érdekellentét van az ügyben, ezért továbbra se pofázzatok bele a nagyok dolgába” hozzáállást. Lásd például Blaha Lujza tér.

Összellenzéki langypropaganda

A félrevezetéses forgatókönyvhöz még egy, Budapest ügyén jóval túlmutató észrevétel: ha Budapest összellenzéki vezetésének van egy ennyire forradalmi, színes-szagos, jövőbe mutató elképzelése, akkor miért kell ezt nemhogy rejtegetni, de pont a választási kampányban eltitkolni?

Persze, persze, a Fidesz „kiforgatja”, de akkor is jobb a lapítás? Ki lehet forgatni az igazságot? Mivel akarta az összellenzék legyőzni a Fideszt, ha nem azzal, hogy legalább egyes ügyekben van tőle eltérő, az övénél jobb elképzelése a megoldásokról?

Ma Magyarországon a politikusok úgy félnek a tartalmi politizálástól, a valódi ügyek valódi megoldásairól szóló kommunikációtól – még ha a sorsuk múlhat is rajta –, mint ördög a tömjénfüsttől. Lehet, hogy pont azért, mert a rossz politikus és a tartalmi politizálás viszonya nagyjából tényleg olyan, mint az ördögé és a tömjénfüsté?

A hirtelen ötlettel lehet kapcsolatos, de önálló probléma, hogy noha a döntés láthatólag megszületett, a kérdéses rakpartszakasz felszabadítása nem is történik meg idén, hanem bizonyos tervezési feladatok és a hármas metró felújításának elvégzése után esedékes csak. Miért? Ha alapvető tervezési feladatok vannak hátra (kétségek vannak az új forgalomáramlási kép körül), akkor miért született már meg a döntés? Ha pedig a metrópótlással való időbeli átfedés akkora probléma, akkor hogyan ment le a víznyomócső-javítás miatti rakpartlezárás a belvárosi metrópótlás legintenzívebb szakasza alatt? S ha lezajlott, miért nem magától értetődő az átmenet az egyik okból autómentes rakpart és a másik okból autómentes rakpart között? Miért kell felszítani a változtatások körüli konfliktusokat még egyszer oda és még egyszer vissza?

Arról nem is beszélve, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úti villamos visszaépítése nagyjából a metrópótlás alatti forgalmi erősségek továbbvitelét jelentené a metrópótlás után is, és akkor, amikor a metrópótlás vége még a kényelmesen beláthatatlan jövőben volt, olyan tervezgetés is jelen volt az apparátusban, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út színvonalas felszíni tömegközlekedésének helyfoglalása megmarad a metrópótlás után is; nem nyitják vissza az elvett sávot az autóforgalomnak. Ez akkor elbukott, és a villamos visszaépítése megint jópár évvel távolodott tőlünk? Vagy esetleg a hátralevő tervezési feladat arról szól majd, hogy hogyan lehet hosszú távra biztosítani a pesti belváros észak-déli autóforgalma számára a déli Kiskörút és a Lánchídtól északra eső rakparti szakasz közti flikkflakkos tengelyt, s ezzel lényegében megmenteni az utókornak a pesti belváros maihoz közeli kapacitású, maihoz közeli ártalmasságú autós átjárhatóságát? Volna ennek értelme?

Maga a döntésről szóló cikk is azt írja, hogy „bármekkora szakaszt, akár csak egy 10 méterest is zárnak le a Pesti alsó rakpartból, az a pesti, Duna menti átmenő forgalom teljes megszüntetését jelenti majd”; tehát ha az újságírók nem értettek félre valamit nagyon, tényleg érdemi áteresztőképesség-csökkenéssel számolnak. Vagy megpróbálják ezt is megúszni? Jó megoldással meg lehet? Nem kifejezetten cél az átmenőforgalom kiszorítása? Nem lehet, hogy ez a kérdés sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, és a látszólagos kifinomult gondolkodás csak arra jó, hogy a döntésképtelenséget palástolja, és az egyértelmű fejlődés helyett felemás eredményt okozzon?

Végül, ha feltesszük is, hogy ezzel a lépéssel most minden jól megy, minden problematikus részlet csak átmeneti vagy tévedés, és tényleg így épül majd fel a teljes sétáló rakpart, majd a sétáló belváros, előkerül az egésznek a legborúsabb aspektusa: mire elég ez a tempó? A pillanatnyilag elérhető útiterv úgy néz ki, hogy 2023 mostanihoz hasonló, tavaszi időszakában kerülhet sor arra, hogy az autók elől lezárják a Lánchíd és az Erzsébet híd közti egyetlen hídközt. Mire lesz így még idő ebben a ciklusban? Mire lesz idő azelőtt, hogy Budapest vagy az egész emberiség globális fenntarthatatlansága a fejünkre omlik?

2023-ra egy hídköz azt jelenti, hogy a 2024-es kampányra talán kettő, de tekintve a kampányban mutatott merészséget, inkább egy; aztán a következő ciklusban talán eljöhet az, amit az első lépésben kellett volna: a teljes Nagykörúton belül autómentessé válik a rakpart (esetleg a parlamenti mélygarázs helyi forgalmának kényszerű, erősen csillapított megtartásával). Aztán 2029 után mehetünk a belváros többi része felé? 2034-re lenne aktuális az, amit a Sétáló Budapest programban 2024-re vizionáltunk – nem azért, mert ez a mániánk, hanem azért, mert már 2019 előtt tudtuk, hogy ez a jövő útja. Eközben az a bizonyos „másfél fokos” globális klímaforgatókönyv a globális üvegházgáz-kibocsátás felezését igényli 2030-ig. Ha eddigre még egy európai nagyváros sincs készen azzal, hogy a belvárosában jelentősen korlátozza az autóforgalmat, akkor ezzel (is) csúnyán elbuktunk.

 

Egyelőre mindenkire rábízzuk, melyik értelmezést, melyik viszonyulást, melyik várospolitizálási stratégiát képviseli. Mi igyekszünk kék pillanatainkban örülni – rövid távon ezt mindenki másnak ajánljuk is –, de továbbra is sok pirosat próbálunk hozzátenni a fővárosi közélethez. Nem utolsósorban azért, hogy kivasaljunk legalább annyit az illetékesekből, amennyinek a kék pillanatokban örülni lehet. És hogy életben tartsuk a radikális zöld alternatívát, mert a lassú, (látszólag) megfontolt változásra egyszerűen nincs már idő; a jó megoldás halogatása, csepegtetése kritikus éveket vesz el a várostól. Hosszabb távon csakis a radikális megoldást ajánljuk és képviseljük.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://setalobudapest2019.blog.hu/api/trackback/id/tr3217809763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pierr Kardán 2022.04.21. 11:29:47

Fontos dolog az életminőség, de tudomásul kellene venni, hogy a "munkaminőség" sokkal fontosabb dolog. A (sajnos egyre fogyó) dolgozói réteg kb. 5 %-a tud tartósan otthoni munkavégzésen lenni, kb. 5 % tud mikromobilitási formában eljutni a munkahelyére, tehát a dolgozó emberek 90 %-ának valahogyan közlekednie kell, hogy eljusson a munkahelyére.

A közlekedés tehát alapvető fontosságú ahhoz, az emberek dolgozni tudjanak, vagyis jövedelemhez jussanak. A közlekedés szempontjából pedig egy nagyon fontos tényt valahogyan mindig sikerül figyelmen kívül hagyni, az pedig az, hogy 10 év alatt Budapesten drasztikusan eltolódott a modal split (a közlekedési ágazatok közötti használati arány) a tömegközlekedés rovására az egyéni motorizáció javára. A COVID19 veszély hatására ez még erősödött is, a korábbi 40-43 %-ról 60 % fölé emelkedett az autóhasználók aránya.

Ezeket az autóra átpártolt embereket lehet bűnbaknak beállítani, lehet ellenük hadjáratot folytatni, de ez eléggé kontraproduktív, hiszen az elmúlt 2-3 évben ez történt, de ezek az emberek se biciklizni nem akarnak, se tömegközlekedni se akarnak munkába menet.

Ha pedig azt akarjuk, hogy az emberek jókedvvel, hatékonyan dolgozzanak, akkor nem akadályozni kellene őket a munkába történő eljutásukban, hanem segíteni kellene őket.

Ha pénteken 18 órától hétfő hajnali 4 óráig minden hétvégén le van zárva a Rakpart, az nagyon jó megoldás, hétvégén legyen mindenki heppi a Rakparton való séta közben, munkanapokon pedig had menjen a közúti forgalom a maga igényei szerint.

(Mivel ki leszek kiáltva autóbérenc reakciósnak, ezért előre közlöm, hogy éves BKK bérletem van, ÉN tömegközlekedéssel járok dolgozni, de elfogadom, hogy sokaknak ez nem alternatíva.)

Kitiltott Vélemény 2022.04.21. 11:55:10

@Pierr Kardán: " ... Budapesten drasztikusan eltolódott a modal split (a közlekedési ágazatok közötti használati arány) a tömegközlekedés rovására az egyéni motorizáció javára. A COVID19 veszély hatására ez még erősödött is, a korábbi 40-43 %-ról 60 % fölé emelkedett az autóhasználók aránya. ... "

Ez leginkább a blogíró által dicsőített KreténGeri idején igen erősen leépített BP-i tömegközlekedés következménye. Gyakorlatilag a belváros tömegközlekedése közepesnek tekinthető, a külvárosi részé kimondottan sz@r. Észre kellene venni, hogy kontraproduktív az a szemlélet és igazgatás, miszerint az utaslétszámhoz kell igazítani a járatsűrűséget. Hogy miért, azért, mert ha ritkítják a járatokat, akkor a gyalog elgondolkodik, azon, hogy inkább autóba ül, minthogy fél órát várjon a megállóban. A legkörnyezetbarátabb lett volna, egy tollvonással bevezetni a sokszor beharangozott, de mindig halogatott dugódíjat, és ezzel párhuzamosan megsűríteni a tömegközlekedést.

Csakhogy itt kevés lenne a játéktér a lopásra (lásd zuglói parkolómaffia), mert a dugódíj bevételét a BKK-BKV párosra kellene költeni, a tömegközlekedési színvonal javítására!

nyelv-ész 2022.04.21. 11:58:47

@Pierr Kardán: Alapjában véve nem a Rakpart autóal járhatósága vagy nem járhatósága a fő probléma. Nem is a Covid.

A fő probléma, hogy Budapest valójában nem ér véget a városhatárnál. Van egy több, mint egymilliós agglomerációja, ahonnan kb. ugyanannyi autó érkezik, mint amennyi a város területén mozog. Vagy talán több.
Nekik a tömegközlekedés sokkal kevésbé alternatíva, mert vagy eleve nincs, vagy ha van, aránytalanul sok időt vesz el az idejükből. Ha a város külső kerületeiben ott lenne a sok ingyenes parkoló, ahol ott hagyhatná az autóját a honpolgár, és átszállhatna tömegközlekedésre, akkor csökkenhetne a városi autóforgalom.

A parkolónak alkalmas helyeket azonban az önkormányzatok eladják, beépítik. Mert jó helyen vannak, így plázák és irodaházak építésére remekül megfelelnek.

Aztán lehetne azzal is csökkenteni a forgalmat, hogy a nagy irodaházak építését pl. a Hungária körgyűrűn belül megtiltanák, vagy szénné adóztatnák. A sok céges autós jómunkásember akkor sem teszi le az autót, ha ingyen lenne a tömegközlekedés - hiszen neki meg az autó van ingyen. Így aztán akkor is autózik, ha egy órát áll a dugóban.

Pierr Kardán 2022.04.21. 12:20:24

@Kitiltott Vélemény: Egyértelmű, hogy be kellene vezetni a dugódíjat. Aki lelkesen kampányol azért, hogy ne csak hétvégén, hanem akár kedden délbe is sétálni tudjon a Rakparton, az nyilván egy fillért sem hajlandó ezért fizetni, mert szerinte ez "neki jár!".

Az autósok nyilván inkább lennének hajlandóak dugódíjat fizetni, cserébe azért, hogy kedden délben is tudjanak autózni a Rakparton. Szóval a dugódíj egyrészt bevételt hozna Budapestnek, másrészt meg egy ügyesen megválasztott konstrukció (pl. ha a budapesti lakosok évente 5-10 eFt-ot fizetnének, a nem budapestiek meg mondjuk 20-25 eFt-ot) akár forgalomcsillapító hatású is lehet.

Nyilván az idén a bevétel szerzése a fontosabb, ha nem talál a főváros vezetése plusz bevételi lehetőséget, akkor nagyjából a nyár végén csődbe megy a város.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2022.04.21. 13:08:14

A Sétáló Budapest állandóan sétálna, ahogy 5 évvel ezelőtt is, és ahogy 7 évvel ezlőtt is, de valójában legelőször 1985-ben (!) hallottam (olvastam) először arról – és ez olyasmi, ami bármely gondolkodni képes emberben felötlik –, hogy az autós rakparttal kéne valamit kezdeni. Szátszakítja a várost, elválasztja az embereket a víztől, silány autófolyosóvá degradálja ezt a felbecsülhetetlenül vonzó városi értéket. Nyilván iszonyúan érzékeny téma: egy XIX. századi városszerkezetre zúdul rá napi 2 millió autó (város +agglomeráció, és egy autó értelemszerűen többször is) : működtetni kéne a város közlekedését, miközben élhető emberi környezetet kéne teremteni (légszennyezettség, zajártalom, zöld felületek csökkenése/elégtelensége stb).

Máshol meg megcsinálják. Beleállnak.

zordidok.blog.hu/2017/05/11/az_elo_szajna-part

midnight coder 2022.04.21. 13:16:07

@Pierr Kardán: Pesten saccra úgy a polgárok fele az aki tud(na) homeoffice dolgozni, mert lényegében az otthoni számítógépe elől ül át a céges számítógépe elé. A másik fele pedig ezeknek (és persze saját magának) építi/tartja fenn az infrastruktúrát, azaz építőiparban dolgozik, pizzát visz ki, kereskedik, stb. Nagyon piacra termelő üzem szerintem már nem sok van itt, az olyan gyáraknak mint Pl. a Lampart már a szocializmus végével befellegzett, az újakat meg inkább vidékre viszik.

midnight coder 2022.04.21. 13:25:35

@Kitiltott Vélemény: "Ez leginkább a blogíró által dicsőített KreténGeri idején igen erősen leépített BP-i tömegközlekedés következménye. Gyakorlatilag a belváros tömegközlekedése közepesnek tekinthető, a külvárosi részé kimondottan sz@r."

A tömegnyomor mindig is szar lesz. És karigeriék előtt is az volt. Egyszerűen nem lehet jó tömegközlekedést csinálni, még sokkal több pénzből sem. Minél nagyobb területet fedsz le, annál nagyobb hálózatot kellene kiépíteni, ez pont ugyanaz mint a járműmegosztás. Egy belvárosban ha szétszórsz 300 elektromos rollert, akkor az átlagpolgár jó eséllyel talál szabad rollert, így tud rá építeni. Ha egész országot akarnád így lefedni, fél Kína neked gyártaná a rollert. A tömegnyomorral meg az a baj, hogy míg autóval A és B pont között közvetlenül teszed meg az utat, addig olyan járat nincs ami pont A és B pont között jár. Na most, ez egyrészt azt jelenti, hogy kerülni fogsz mint politikus a törvényeket, másrészt az utadba be kell hogy számolj 3-4 átszállást. Ráadásul minél kijjebb laksz, vagy van a célpont, annál nagyobb eséllyel futsz bele extrém hosszú átszállási időbe, mert a város szélén más a jármű sűrűség mint a belvárosban.

zenitó 2022.04.21. 13:38:30

@midnight coder: Sikerült lazán kihagynod a rendőröket, katonákat, orvosokat, mentősöket, BKV-sokat, pedagógusokat, színészeket és még milliónyi más munkakört... szóval jó nagy réteg ez a "stb". Rég rossz lenne a fővárosnak, ha a munkavállalók fele a számítógép előtt ülne.

Pista Bácsi 2022.04.21. 18:10:14

@midnight coder: "Pesten saccra úgy a polgárok fele az aki tud(na) homeoffice dolgozni, mert lényegében az otthoni számítógépe elől ül át a céges számítógépe elé."

Nagyon helyes, üljön otthon a számítógépe előtt és dolgozzon. De aki hétköznap munkaidőben a rakparton akar sétálgatni, az nem dolgozik, hanem henyél. Aki pedig henyél, az ne szóljon bele sorsfordító kérdésekbe.

Amúgy meg ahhoz, hogy ez a réteg otthon tudjon dolgozni, ahhoz szükség van rengeteg olyan termékre és szolgáltatásra, amit csupa olyan ember állít elő, akiknek igenis be kell menni a munkahelyére :-(((

Ahhoz, hogy a szerencsés réteg otthon tudjon dolgozni, ahhoz kell kaja, víz, áram, gáz, a gyerekének óvoda, iskola, orvosi ellátás, meg egy sor olyan dolog, mit nem lehet homeoffice-ban megcsinálni.

Elhiszem, hogy egy projektmenedzser úr otthonról osztja az észt a rabszolgáknak, de ez a projektmenedzser úr nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha beteg a gyereke, akkor az orvos mondaná neki, hogy vegyen elő egy fecskendőt, vegyen a gyerekétől vért és FOXPOST-al küldje már el a mintát a laborba, mert a homeoffice az állampolgári jog, tehát a gyerekorvosnak is jár.

bozon 2022.04.21. 19:17:16

@Pierr Kardán: nem bűnbakságról van szó, hanem arról, hogy a város a mai szisztémában nem tud működni. Autózzék csak, akinek muszáj, de akinek nem, az nem. És a városi közterületekből is jó, ha jóval 100% alatt :) van a közlekedési célú használat.

Akkora útdíj, amit írsz, bőven nem lenne keresletcsökkentő hatású. Sajnos. Szóval ennél drasztikusabbnak kell lenni (használatarányos díj kell, ami egy tipikus útra legalább napi párszáz Ft terhet jelent).

bozon 2022.04.21. 19:19:20

@Kitiltott Vélemény: tökre igaz, amit a tömegközlekedésről írsz. Amit viszont Karigeri itteni ázsiójáról, nem. Akkor meg mire ez a belemenős kezdés? ;-)

bozon 2022.04.21. 19:21:24

@zord íjász: persze, a sétáló rakpart már egy elég régi ötlet és igény. A Sétáló Budapest ennél azért sokkal többről szól.

PanelProli 2022.04.21. 20:18:33

@zord íjász: Imádom, amikor Párizst hozzák fel példának a Dunapart átalakítása kapcsán.

Párizs és Budapest között van pár különbség.

1. Párizsban évtizedek óta a RER, ami az ottani HÉV, keresztülmegy a városon. Ez olyan, mintha a gödöllői és a szentendrei HÉV vonalak évtizedek óta össze lennének kötve, a sínpálya pedig szépen a Duna mellett futna. Így a regionális és a városi tömegközlekedés a városon átmenő eljutást kínál (és nem a világ végén, a Körvasút soron, hanem a város közepén).

2. Párizsban a Szajna melletti alsó rakpart igazából sosem volt alapvető autós útvonal. Az egyik oldalon a már említett RER megy, a másik oldalon pedig a rakpart mellett, attól egy szinttel feljebb megy egy 2x3 sávos út, kb. mintha nálunk a rakpart mellett, attól 30 méterre menne a Bajcsy-Zsilinszky út. Könnyű úgy levenni a forgalmat egy útvonalról, ha mellette 50 méterre ott van egy nagy kapacitású út. Nálunk pedig ilyen nincs, reális alternatíva nincs, csak drasztikus tiltással lehet a forgalmat megszüntetni.

3. A legnagyobb különbség pedig abban van, hogy könnyű úgy megvalósítani valamilyen tervet, ha van rá pénz. Budapesten pedig erre sincs pénz.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2022.04.22. 07:04:11

@PanelProli:

1. A pénz Párizsban is állandó probléma, csak mások a nagyságrendek és a politikai közeg (nem számít ellenségnek a főváros például akármilyen politikai viták dúlna).

2. Én nem mondtam, hogy ez egy könnyű történet, de vannak jó példák. Párizsban sem ment ez egyszerűen, tüntetés, tiltakozás, balhé volt dögivel: az 1970-es évektől zajló folyamat volt a rakpart visszadása a városnak, de Hidalgo dobott rajta nagyot. Nézd meg milyen intézkedéseket hozott, tételesen felsoroltam (azóta még durvábban tolja). Nem olvasókat gyűjtök, blogketrecben futott egy kört anno a poszt:

"...A tervet, hogy a Szajnát teljes egészében visszaadják a párizsiaknak és a turistáknak, 16 éve kezdték, és folyamatosan valósítják meg, de az utóbbi időben szárnyakat kapott az elképzelés. Kezdetben csak a bal partot alakították át sétáló utcává, de Hidalgo ezt is tovább lökte. 2016 októberében kitiltott minden motoros járművet a folyó jobb oldaláról, a bal oldalon pedig egy 2 és fél km-es autómentes övezettel növelték a zöld övezetet. Az így létrehozott 10 hektáros park, gyűrűként fogja körül a Szajna partot...."

zordidok.blog.hu/2017/05/10/a_zold_oklu
süti beállítások módosítása