És ez persze vonatkozik a Rákóczi úti villamos ügyére is – hiszen a Blaha Lujza tér kérdése pont erről szól. Lesz valaha (azaz belátható időn belül, azaz a nagy klímaösszeomlás releváns elhárítási-gyengítési szakaszában, és abból is a lehető leghamarabb, pár éven belül) villamos Budapest legfontosabb felszíni tömegközlekedési tengelyén, vagy sikerül (-t) az egész kérdést annyira komolyan venni, hogy ez beláthatatlan időtávra kerül (-t)? 

Régóta folyik macska–egér-kommunikáció a témában. Azzal kezdtük még 2020 végén, hogy időben szóltunk: nagyjából egyféle hihető ütemezése van a Rákóczi úti villamos visszaépítésének, és ha elrontják a Blaha Lujza teret, az pont az első ütemet lehetetleníti el. Ezt párszor megismételtük, kérdezgettünk, a facebookos sikerpropaganda kommentfalaiba is bele-beleszóltunk – a válasz viszont mindig kizárólag a bornírt „á, nem is; mindenki látja, hogy ott a villamos helye, lehet hazamenni”. Ezt nevezzük macska–egér-kommunikációnak: teljesen mindegy, hogy a lesajnált civilek mit és mennyire megalapozottan kommunikálnak, a hatalmi helyzetben levő fél részéről untig elég a lerázás, a semmitmondás. Holnap úgyis egy olyan napra ébredünk, amikor az ő projektjük lép eggyel tovább; a civilek meg majd megunják, és tényleg hazamennek. (Ezt minden kormány, minden városvezetés így csinálta eddig. A civilek általában akkor szoktak „szóhoz jutni”, amikor a véleményük egyezik a hataloméval, vagy ha nagy ritkán sikerül nyers erőt mutatniuk.) 

Januárban ezt tudtuk felskiccelni a témában: 11–12 fa árán, példátlanul szűk ívekkel így férne el a villamos-átvezetés. Vagy van valahol egy titkos jobb megoldás? 

Volt azóta némi elméleti irányú kommunikációnk is a témában; hiszen az elmúlt kettő és fél évben, mialatt az építkezés változatlanul haladgatott előre, és folyt az a bizonyos macska-egér, erre is volt idő. Elmagyaráztuk – nem mintha a helyzet nem mutatná –, miért van szükség itt a metró mellett is erős felszíni közlekedésre, és sokat beszéltünk arról is, hogy egy ekkora város fő felszíni közlekedési tengelyén ez miért kizárólag villamos lehet. Azonban a városházán belül az eltelt időben is végig azt láttuk, hogy ezekkel az alapelvekkel messze nincs mindenki tisztában. Így aztán, míg kifelé megy a leszerelő „á, nem is; mindenki látja, hogy ott a villamos helye, lehet hazamenni”, a folyamatok mélye mást sugalmaz: az apparátus (kritikus résztömege) azt képzeli még most is, hogy vagy nem is kell, vagy tetszőleges ideig halasztható egy olyan kimagasló klímahatékonyságú beruházás, mint egy villamos-gerincvonal (vissza-) építése. 

Ami a legfrissebb értesüléseinket illeti, a BKK – szándékosan vagy szándékolatlanul – egy stratégiai vitában folytatott levelezés keretében már közölte velünk, hogy a Rákóczi úti tengelyen hosszabb távon (a jelenlegi tervezési folyamatokkal belátható időtávban) is a klímaszempontból sokkal kedvezőtlenebb busz- vagy troliközlekedéssel számol. Ezzel a BKK-állásponttal akkor is súlyos probléma van, ha a fővárosi vezetés nem tud róla – hiszen ekkor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a fej –, és akkor is, ha tud – hiszen akkor az a bizonyos jobb kéz is a fejétől bűzlik. 

Nem attól félünk, hogy nincs igazunk, hanem pont attól, hogy mégis

De mi lenne annál örömtelibb, mint ha kiderülne, hogy mégiscsak nincs igazunk, és jól van az úgy? Valamiért az eltérítő válaszokat már akkor is záporozza a városháza, amikor éppen nem is kell ránk reagálni. Mi van, ha ez a zápor abból a magabiztosságból fakad, hogy tényleg tudják, csak nem mondják?

Most tehát – divatos szóval élve – kihívást intézünk a városvezetéshez: nem kérünk mást, mint annak tényszerű bizonyítását, hogy az állításuk igaz, és hogy hogyan igaz (cserébe kérjenek tőlünk valamit; jegesvödröt, mittudomén). Ha ugyanis tényleg tudható, hogy elfér a Népszínház utcai villamos átvezetése a Blaha Lujza téren, akkor arról egészen biztos, hogy könnyen készíthető legalább egy vázlat (sőt, logikusan belátható, hogy ez esetben ennek a vázlatnak minimum már eddig is léteznie kellett volna, de ezt hagyjuk). A célnak tökéletesen megfelel egy olyan skicc (Móricka-ábra), amit erről a kérdésről a minap mi is közöltünk és e cikk elejére is kitettünk (az ábra részleteit illetően lásd a hivatkozott régebbi posztunkat). 

Különböző facebook-kommentfalakon és hasonló helyeken felmerült már egész fontos fővárosi tisztségviselők részéről is, hogy „akkor most neked / nektek személyesen késő este / hétvégén / más lázas munka mellett (a megfelelő aláhúzandó) külön rajzoljuk fel, hogy hova fér el a villamos a Blaha Lujza térre?”. Erre a válaszunk akkor, azóta és mindig: „igen”. De nem nekünk személyesen kell elmondani, megmutatni, lerajzolni a részleteket, hanem a városnak. Ez a város ügye, nem ezé vagy azé az akadékoskodó civilé! A szóban forgó tisztségviselők drága ideje pedig pont azért drága, hogy abban a városért tudjanak dolgozni. Nem mellesleg a jelenlegi városvezetésnek nemcsak a „zöld Budapest”, hanem a „nyitott Budapest” is a célja. Tudnunk kell tehát akkor nekünk, egyszerű, budapesti halandóknak arról, hogy a város egyik legfontosabb fenntarthatósági kérdésében megszületett-e a helyes válasz, vagy éppen annak ellenkezője?

S ha a villamos átvezethetősége ilyen módon bizonyítást nyerhet, de éppenséggel mégis maradt egy-két fa a vágányok útjában, akkor arra nézvést is szívesen fogadunk (kérünk, követelünk) minden információt, hogy ezeknek a fáknak az átültetését ki és mikorra készíti (rettentő gyorsan) elő. Úgy értesültünk ugyanis, hogy a tér átépítésének koncepciójából a mai városvezetés száműzte az előző által alkalmazott „kékfa-koncepciót”, ami a szakmai zsargonban olyan fák ültetését jelenti, amelyekről előre tudjuk, hogy ki kell majd őket vágni. Nemcsak villamosmániások, hanem faölelgetők is vagyunk, így a kékfa-koncepció visszakerülését nemcsak marketingszempontból tartanánk elfogadhatatlannak.

Nyílt levél az illetékesekhez