A Magyar Rádió régi központi telephelyének „hasznosítása” kapcsán Lázár János már egyenesen azt vizionálta, hogy a katolikus egyház üldözése folyik a VIII. kerület részéről, de lehet, hogy a helyzetnek ennél finomabb és lényegibb értékeléséhez jutunk el, ha lemegyünk az alapelvekig, és egy igazi katolikus gondolkodó megnyilatkozásainak fényében nézzük a történéseket. Legyen ez a – talán még Lázár Jánosnál is okosabb és katolikusabb – gondolkodó Ferenc pápa, aki éppen a minap (október 4-én) adta ki a klímaváltozásról szóló újabb tanító dokumentumát, amiben azt mondja:  

„Kötelességemnek érzem, hogy ezeket a látszólag nyilvánvaló dolgokat tisztázzam egyes nemtörődöm és gyenge lábakon álló vélemények miatt, amelyekkel találkozom – még a Katolikus Egyházon belül is. Eközben nem kételkedhetünk többé abban, hogy az ok, ami e veszélyes folyamatok szokatlan gyorsasága mögött áll, egy tény, amit nem rejthetünk már véka alá: a rendkívüli fejlemények, amelyeknek közük kell, hogy legyen a természetbe való nyakló nélküli emberi beavatkozáshoz az utóbbi két évszázadban.”.  

De hogy jön ide a klímaváltozás? Úgy, hogy míg a városhasználat, a kulturális örökség védelme és a környéken élők jogai kapcsán vitatkozhatnánk arról, hogy itt tévedések, hibák vagy szándékos otrombaságok történtek-e, és ha minden jól megy – még mindig mehetne! – kompromisszumokat is lehetne elérni, addig a szóban forgó fejlesztés alapjaiban ellentétes a fenntartható városfejlesztés elvével, amit mi úgy szoktunk megfogalmazni, hogy „Ne rombolj, ne építs!”.  

A természet erőforrásainak lenézése, semmibe vétele, nyakló nélküli kihasználása áll amögött a szemlélet mögött, ami ezt a fejlesztést is hajtja: itt van pár régi épület, és ahelyett, hogy hasznosítanánk őket, vagy esetleg hozzáépítenénk a meglevőhöz (akár a tágabb környék üres ingatlanjait is fehasználva), mi nekiesünk, porig romboljuk az egészet, és építünk helyettük valami még nagyobbat, valami még zsúfoltabbat. Csak új legyen, mert mi adunk magunkra, mi adunk a fejlődésre!  

Amikor az egyszeri zöldaktivista arról győzködi az ismerőseit, hogy a trendi új textilszatyor helyett is először a régi nejlonszatyrainkat kell elhasználni (nem pedig kidobni azokat, és venni helyettük egy trendi „környezettudatos” új cuccot), akkor erről próbál beszélni. Reméljük, a fejlesztés felelősei megengedik, hogy a problémának ebben a nagy változatában Ferenc pápa szavai beszéljenek hozzájuk, és meggyőzzék őket arról, nem a Föld további megerőszakolása vezet a jövőbe. Se az övékbe, se a többiekébe.  

Mi legfőképpen ezért kritizáljuk a PPKE új telephelyének új épületmonstrumként való létrehozását, és osztjuk meg a Civilek a Palotanegyedért Egyesület által indított, a jelenleg aktuális tervek ellen tiltakozó petíciót. A bontás nem indulhat el!  

Még pár „apró” részlet 

Most, hogy a lényeg már megvan, az elszántabb olvasók kedvéért pár apró, színes részletről is megemlékezhetünk. Csak gyorsan, pár villanás erejéig. 

Városkép 

Az első a valóban tapintható igény a helyi beépítés, a helyi utcaképek, a helyi városkép megváltoztatására. A szóban forgó rádiótelephely ugyanis összességében valóban ronda. Egyszerűen otromba a XIX. századi épületek foghíjaiba látható koncepció nélkül, bántó zsúfoltsággal bedobált moden épülettömbök látványa; s ehhez társul (-t) a belvároshoz méltatlan, igénytelen, ipari telephelyet idéző területhasználat. A jelenleg álló modern épületek is ordítanak arról, hogy már ők sem egy finom és értő városképtervezés eredményei; a Magyar Rádió pedig ezek után is lehetett volna gondosabb, igényesebb gazdája egykori otthonának. 

A Rádió modern ex-irodaépülete például képvisel értéket, ugyanakkor annak idején nem szabadott volna ilyen formában ideépíteni (az eredeti a 24.hu fényképe) 

Így hát, ha nem lenne klímaváltozás, és tetszőleges szabadsággal bonthatnánk-építhetnénk, teljesen jogos lenne azon vitázni, hogy itt a modern épületek esztétikai, örökségvédelmi értéke legyen a fontosabb, vagy az eggyel korábbi réteg védelme, azé, amit a most álló modern épületekkel is már megerőszakoltak. És ekkor megalapozott lenne arról is vitatkozni, hogy milyen értőbb új épülettel korrigáljuk a hibát – csakhogy ez most annyira nem megy, hogy a tervezett új épület sem nevezhető értő beavatkozásnak. A túlzsúfoltság újraépítése, a Múzeum utca felőli foghíj foghíjként való megtartása, a Szentkirályi utcai oldal utcaképének kérdéses megváltoztatása és az új épület nem túl ambiciózus esztétikája mind-mind arra intenek bennünket, hogy még ha cserélnénk is a régi épületállományt, akkor azt valami másra tegyük. 

Egyébként nagyon gazdagok vagyunk 

Vagy legalábbis úgy pazarolunk, mintha azok lennénk. A kérdéses helyszín épületei is már annak eredményeként tátonganak üresen immár másfél évtizede, hogy valamiért muszáj volt a Magyar Rádiót, illetve a Magyar Televíziót egy új épületbe kiköltöztetni a világ végére. Egész biztosan rendkívül hatékony lépés volt ez – tekintve hogy az összes hátrahagyott épületet azóta se használja senki.  

Az MTV volt székházát, a régi Tőzsdepalotát feltehetőleg túl feltűnő és politikailag veszélyes lenne lerombolni, de miközben még mindig csak mindenféle szándékok repkednek a felújításával kapcsolatban, az idő majd szépen megteszi ezt a szívességet a mindenkori tulajdonosnak. Amikor a lakhatási problémák kapcsán kicsiben arról lamentálunk, hogy Budapesten százezernél több lakás áll üresen (ez a budapesti lakások számának tizensok százaléka), akkor jusson az eszünkbe az is, hogy a más rendeltetésű épületek, épületrészek állományából is legalább egy ekkora rész üresen rohad.  

Tényleg nagyon gazdagok vagyunk, ha az ingatlanvagyonunknak egy ekkora részét egyszerűen nem használjuk. Az viszont biztos, hogy az egyik rossz döntés szüli a másikat: előbb kiürítünk, aztán lerohasztunk, majd rombolunk-építünk.  

Még metrót is igazítottunk a bontandó épületekhez   

Pontosabban az már nem derül ki, hogy ez ténylegesen befolyásolta-e végül a terveket, és ha igen, mennyire, de az biztos, hogy a négyes metró tervezése folyamán a metró által keltett zaj- és rezgésterhelés előrejelzésében kritikus rész volt az, hogy a Kálvin tér és a Rákóczi tér közötti szakasz forgalma a Magyar Rádió stúdióiban milyen mértékben lesz majd érezhető.  

Persze végül senki nem érzett semmit, hiszen mire a metrót átadták, addigra a Rádió pár éve már elköltözött a régi épületeiből. Lesz viszont majd most rezgés a bontás miatt; különösen akkor, amikor az irodaépület atombunkerként épült részeit bontják.

A végén egy kis búfelejtő felüdülés – ha már a címben is szerepelt