A Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatalának Városépítési Fősztálya még januárban tett közzé egy nagyon érdekes és előremutató felhívást: előre szeretnének lépni Budapest „nem régi” (modern és szocialista realista) épületeinek védettsége terén (ez részükről a fővárosi helyi védettséget jelenti), és ehhez kívülről is várnak javaslatokat. Budapest épített örökségének védelmét rendkívül fontosnak tartjuk, ezért örömmel tettük meg a javaslatainkat.
1. Kis kitérő: „fordított védelem” a régi épületek számára
Itt jön a képbe némi csavar: néha körbenézünk a városban, és a régi épületek védelmét is hézagosnak, elégtelennek találjuk (ez messze nem feltétlenül a Fővárosi Önkormányzat hibája!), s ezért a civilek számára is nyitott beleszólási lehetőséget ennek esetleges javítására is felhasználtuk. A régi épületekből viszont rengeteg van, amelyik semmilyen védelmet nem élvez, azonban – legalább utcaképi szinten – ezt meg kellene nekik adni. Itt tehát nem felsorolásszerű, hanem valamilyen rendszerszintű megoldásra van szükség. De itt átadom a szót a főosztálynak beküldött levelünknek (szerkesztett változat).
Az első javaslatunk egy elvi, keretjellegű, de mihamarabb tételes listává nemesítendő javaslat: a Sétáló Budapest programban szereplő „fordított védelem” elvének megfelelően Budapest épületállományának egy objektív kritériumok alapján kijelölt részét javasoljuk „automatikus” helyi védelemre. Az objektív meghatározás lehet egy adott évszám (pl. 1940) előtti építési dátum, de ez esetleg kiegészíthető egy területi meghatározással.
Ez nyilván óriási munka, hiszen az egyszerű áttekinthetőség és a jogbiztonság kedvéért a főváros összes helyrajzi számán tételesen meg kellene állapítani az érintettséget, és aztán tételenként bejegyezni, ugyanakkor talán nem lenne haszontalan már a munka kezdetén rendelkezni arról, hogy alapelvszerűen, a városképi rendelet erejénél fogva helyi védelem alatt áll minden épület, amelyik a fenti kritériumot teljesíti.
Ez a javaslat nem az összes fejlesztés ellehetetlenítését, nem Budapest skanzenesítését irányozza elő, s a legkevésbé sem azt szándékozza, hogy az objektív körbe is óhatatlanul bekerülő értéktelenebb épületek megmaradjanak, hanem csak egy olyan próbálkozás kíván lenni, amely biztosítja azt, hogy amikor a bontás–nem bontás kérdésében eljárási verseny alakul ki a fejlesztők és az épületvédők között (ez eléggé életszerű és tipikus), akkor a védelem oldala legyen előnyösebb helyzetben.
Az továbbá, hogy így az alapértelmezett védelem kiterjed önmagukban talán nem értékes, de régies utcaképeket meghatározó épületekre, már szándékos „túllövés” a koncepcióban. Budapest egységes XIX. századi városrész- és utcaképei ugyanis éppen most (nagyobb mennyiségben kb. 2010 óta) semmisülnek meg sok városrészben visszavonhatatlanul.
Természetesen tudjuk, hogy ez nem a modern és szocreál épületek témájába vágó felvetés, ugyanakkor a most meghirdetett eljárás és konzultáció kiválóan alkalmas a becsatornázására.
Épül valami a IX. kerületi Balázs Béla utca és a Lenhossék utca sarkán, a Google StreetView 2019-es felvételén. Milyen jó lett volna, ha a 2014-ben még ott levő épülettel kapcsolatban legalább a papírmunka kötelezően tartalmazta volna a védhetetlenség bizonyítását!
2. S vissza az alaptémához: szocreál és modern
Sok esetben még mindig megosztó a kérdés. Míg a lebontott régi házakat az ingatlanos szakmán és politikushaverjaikon kívül lényegében mindenki siratja, a XX. század közepi és ezutáni építészet a közfelfogásban értéktelenebbnek tűnik, „szinte kortárs”, „ilyet most is lehetne építeni”; az őket szülő időszakhoz tapadó rossz emlékekről nem is beszélve. Summa summarum: ennek védelme sokszor ellentmondásos, nem népszerű – de nem a mi körünkben! Látjuk ezen korok esztétikájának fontosságát is, és pontosan tisztában vagyunk azzal is, hogy ezen korok épületeinek bontása is visszafordíthatatlan.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az ehhez a felhíváshoz tartozó ötletelésből egy messze nem teljes lista kerekedett, de igyekeztünk összerakni egy vaskos gyűjteményt a „nem régi” házakból. Még az is lehet, hogy valamelyik már védett; az is valószínű, hogy sok esetben mások is beküldték ugyanazokat a tételeket, de örömünkre szolgál, ha van köztük olyan, amelyik a mi javaslatunkra kap majd helyi védettséget. Íme a listánk:
- Műegyetem, D-R-T-H-E épületek (modern és szocreál, de egységes együttes, és a belterek kialakítása is kifejezetten védelemre érdemes), valamint a hozzájuk kapcsolódó tanreaktor és D csarnok; továbbá az Egry József utcai szocreál V1 épület
- X. Üllői út 128–138. (egységes szocreál lakótelep)
- XI. Villányi út 20–32. (ugyanaz, illetve már-már „lakópark”)
- VII. Dob u. 75–81. (a volt Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium modern épülete)
- VII. Barát utca, IX. Gabona utca (a régi városszövetbe utólag bevágott korai modern utcák)
- XX. Gubacsi lakótelep (egységes szocreál lakótelep)
- XIV. Kerepesi úti lakótelep (szocreál lakótelep)
- III. Nagyszombat utcai lakótelep (a két világháború között, a „kislakásépítési” programban épített mintalakótelep)
- XIV. Nagy Lajos király útja 78. (szocreál társasház tűzőrtoronnyal, az átjáróban érdekes mozaikkal), illetve esetleg az itt levő lakótelep ezzel egységes együttest alkotó (ugyanakkor épült?) házai
- A XIV. Erzsébet királyné útja–Uzsoki utca–Dorozsmai utca–Laky Adolf utca által nagyjából körbezárt egységes szocreál lakótelep
- A VIII. Köztársaság téri egykori pártszékház (II. János Pál pápa tér 26.)
- VII. Hevesi Sándor tér 4. (Pesti Magyar Színház)
- A II. Napraforgó utcai kísérleti telep házai (illetve hasznos lenne valahogy a Pasaréti térig kialakítani egy összefüggő városképvédelmi folyosót az itteni modern miliő számára, de ennek konkretizálása meghaladja a felkészültségünket)
- Egy kakukktojásféle: XX. szabótelepi-pesterzsébeti villamoshurok (Budapest utolsó villamos-óriáshurka, ami valószínűleg reformra szorul, csak ezt immár jó lenne az eredeti megtartásával véghez vinni, mivel ilyen már nincs több, elfogyott a hajdani népes óriáshurok-társaság)
Innen is köszönjük a kezdeményezést, és még sok ilyet kívánunk, szorgalmazunk – és csinálunk, ha odajutunk!
