Budapest, a lakosság számára szabadon elérhető, úgynevezett városi zöldterületek aránya alapján erősen le van maradva a hasonló méretű és lakosságszámú városokhoz képest. Jelenleg sereghajtóként, az alsó harmadban helyezkedik el és a tendencia nem javulást, hanem további visszaesést mutat. A 21. században egy városvezetéssel szemben támasztott minimum kritérium a zöld infrastruktúra fejlesztése és egy emberléptékű, élhető város kialakítása. Ennek az alapkövetelménynek felel meg a Sétáló Budapest zöld infrastruktúrára vonatkozó programja is.

A zöld infrastruktúra a város élő szövete. A természetes és természetközeli területek, fasorok, egyéb biológiailag aktív felületek és térszerkezeti elemek, mint például a zöldtetők és zöld falak, valamint az állóvizek és vízfolyások alkotta – ideális esetben – összefüggő, tudatosan fenntartott és fejlesztett hálózat. A Sétáló Budapest határozott kijelentése, hogy a városban a zöld infrastruktúra a többi városszerkezeti elemmel legalább egyenrangú. Ez azért is fontos, mert a környezetszennyezés és a klímaváltozás hatásainak enyhítésében nem csak ez a leghatékonyabb, hanem a legolcsóbb eszköz is. Ennek megfelelően a legfőbb vállalásunk, hogy érdemben növelni fogjuk a zöldterületeket (hőszigetek helyett zöld szigetek), majd valódi zöld és kék infrastruktúrát alakítunk ki ezen területek összekapcsolásával. Ez a lépés segít az ökológiai kapcsolatok helyreállításában és az élővizek, mint például a Duna és parti sávja, a Rákos-patak és a Szilas-patak, rehabilitációjával nagyobb mértékben bekapcsoljuk a vízi környezetet a fővárosi lakosság életterébe, javítva így az életminőséget. Elkészítjük a Budapest teljes területére a zöldfelület- és fakatasztert, melyet folyamatosan töltene és értékelne egy valós zöldügyi hivatali részleg, és amely online felületen nyilvánosan elérhető tartalmakkal a lakosság felé is szolgáltat adatokat. Kerületenként faültetési, fapótlási és faápolási akciótervet készítünk, és a magánterületeken álló fákat is védjük a “zöld szivárgás” megszüntetésével. Például az új építkezések során a nulla nettó csökkenés irányelvet fogjuk alkalmazni. A jelenlegi adatok szerint csak a főváros kezelésében lévő területen mintegy 7000 üres és mintegy 1300 megszűnt fahely van, a kerületeknél vélhetően ennek többszöröse. Célunk, hogy a ciklus végére ezekből ne maradjon 20%-nál több. Aktívan védjük az őshonos városi növény- és állatvilágot az épített környezetben és a zöldterületeken egyaránt, valamint a klímaváltozással is összefüggésben az inváziós fajok kezelésére tervet készítünk.

A városi zöld infrastruktúra számos a városi életet alapvetően javító funkcióval bír. Ilyen az ökológia funkció, mint például a légszennyezés mérséklése, a szélsőséges időjárás hatásainak tompítása, a hőmérséklet-kiegyenlítés, a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadékvíz megkötése, a zaj- és rezgéscsökkentés, a fényszennyezés és a talajerózió elleni védelem. Ilyen még a társadalmi funkció, mint például a fizikai és a mentális egészség megőrzése, helyreállítása, a rendezvény- és esemény helyszínek, ezáltal közösségteremtés és szociális kapcsolaterősítés és a városi oktatási intézmények általi igénybevétel, de ide sorolható a városszerkezeti és esztétikai funkció, mint a turisztikai vonzerő és presztízs növelése, valamint a gazdasági funkció, mint az ingatlanok forgalmi értékének növelése is.

Ahogy a bevezetőben olvasható, Budapesten a lakosság számára szabadon elérhető úgynevezett városi zöldterületek aránya kicsi, és ez alapján a hasonló méretű és lakosságszámú városok sorának alsó harmadába tartozik. A valójában elérhető, közcélú, minőségi zöldfelület (=zöldterület) átlagosan kb. 5-6 m2/fő, ami a belső kerületekben akár 1 m2/fő alatti értéket jelent, ami szinte a nullához közeli zöldterület-ellátottságot jelent. A rendszerváltást követő húsz évben, 1990 és 2010 között, valamennyi városi zónában a zöldfelületek összterületének csökkenése volt tapasztalható, ennek legfőbb oka, hogy a beépítések, infrastruktúra-fejlesztések a zöldterületek rovására történtek meg. A zöldfelület minőségét is figyelembe vevő zöldfelület-intenzitás mutató (zfi) alapján a főváros 14 kerületében 50% alatti, és ebből hét kerületben kritikusan alacsony, 30% alatti a zöldfelület-intenzitás mértéke, ami a hőszigetek kialakulásáért a leginkább felelős. Az egy főre jutó közcélú zöldfelület növelésében referencia-értéknek a sokat hivatkozott, WHO-nak tulajdonított 9 m2/fő átlagos értéket tekintjük irányadónak. A hozzáférhetőség fejlesztésekor hasonlóképpen az egyik legfőbb általános elv, hogy Budapest valamennyi lakosa számára 5 perc, illetve 300 m sétatávolságon belül elérhetővé váljon érdemi közösségi használatú zöldfelület, tömegközlekedéssel 2 km-en belül városi park, 10 km-en belül pedig legalább 150 hektár kiterjedésű, jelentős erdőborítással ellátott zöldterület.

A városi jelentőségű közparkok státuszát meg kell erősíteni, a minőségüket is javítani kell és a megrövidítésükre irányuló törekvéseknek minden eszközzel gátat kell szabni. A potenciálisan ilyen státuszú, de jelenleg funkciójukat be nem töltő területeket, mint például a Népliget és a Vérmező, is fel kell hozni erre a szintre, ezzel enyhítve a Városliget, a Margit-sziget és a Gellért-hegy súlyos túlterheltségét. Szükség van a Gellért-hegy mint a városba legjobban beékelődő hatalmas közpark természeti értékeinek és földtani kincseinek, mint például a barlangok, a termál- és gyógyvizek fokozott védelmére is. Új közparkok kialakítására a város számos pontján van lehetőség és égető szükség. Ilyen potenciális helyszín például az igen régóta tervezett Csepeli szigetcsúcs, a Népsziget vagy a Mocsáros-dűlő, ahol a zöldterület eleve rendelkezésre áll. További ilyen helyszínek az Élessarok vagy Rákosrendező, ahol átfogóbb, komolyabb rehabilitációra van szükség. A közkertek és fásított közterek körében általános törekvés kell, hogy legyen a zöld rész minőségi és mennyiségi fejlesztése. Az intézményi kertek közül az oktatás és szemléletváltás, illetve a gyermekek jóléte szempontjából kiemelkednek az iskola- és óvodakertek, tankertek. A közösségi kertek a környezettudatosság, a közösségi működés és a kollektív városi élelmiszertermelés, önellátás speciális terei, amelyek szinte kivétel nélkül civil kezdeményezések keretében valósulnak meg. Ők formálják és éltetik a közösséget. A rosszul sikerült növényesítések alternatívájaként a közelmúltban a város több pontján, mint például a Széll Kálmán téren, a Millenárison és az Oktogonon felbukkant a műfű borítás. Ez ellen a teljesen abszurd, minden józan elképzeléssel szembeforduló gyakorlat ellen a leghatározottabban fel kívánunk lépni. 

A közcélú fővárosi zöldterületek jelentős részét 10 évnél régebben újították fel, ezért a fontossági sorrend meghatározásával a következő időszakra be kell ütemezni a zöldterületek felújítását, rehabilitációját. Az egyik legfontosabb elem ebben a megfelelő és fenntartható vízellátás megszervezése. A zöldterületek állandó felügyeletére és karbantartására képzett parkőrök alkalmazását tervezzük, a fák, fasorok ápolását megfelelő technikai eszközökkel felszerelt, szakképzett faápolókkal végeztetjük, amely a Főkert jelenlegi feladatkörének áttekintését, és személyi állományának növelését kívánja meg. Modern és egységes monitoringrendszert alakítunk ki a fővárosi zöld infrastruktúra állapotának, változásainak folyamatos követésére. Arra is figyelmet fogunk fordítani, hogy városi zöldterületeink biztonságos helyszínek legyenek.

A főváros területének mintegy 7%-án országos jelentőségű védett természeti területek találhatók, ezekkel átfedésben pedig jelentős az európai közösségi jelentőségű, úgynevezett Natura 2000 besorolású területek kiterjedése. Mindezek mellett Budapesten 36 helyi jelentőségű, azaz fővárosi védettségű természeti terület található összesen 850 hektár kiterjedésben. Ezeken területek őrzésére és kezelése kiemelt figyelmet fordítunk, és a zöld infrastruktúra vonalas és pontszerű elemeinek fejlesztésével erősítjük a védett területek közötti ökológiai kapcsolatokat, ezáltal növelve a védett élőlények potenciális élőhelyének méretét. A klímaváltozás hatásaként számolnunk kell az inváziós rovarfajok megjelenésére és terjedésére, ezek közül humán-egészségügyi szempontok alapján különösen veszélyesek lehetnek egyes szúnyogfajok, melyek elleni védekezést erősíteni kell. A szúnyogirtásban a kémiai helyett, amely negatívan hat a méhekre, a halakra, a kétéltűekre, a madarakra és a denevérekre, a biológiai irtást helyezzük előtérbe. A téli síkosság-mentesítéskor mellőzzük a konyhasó (NaCl) használatát, amely a növényzet mellett a kutyákra is veszélyes.

Pontos célkitűzéseink vannak az egyes városi zónákra vonatkozóan. Például a központi sétálózóna egy rendkívül kritikus terület. Budapest belső kerületeiben a zöldfelület aránya drámaian alacsony. Az épített környezetben jelenleg apró oázisokként jelennek meg a sokszor jelentősen túlterhelt zöldterületek. A környezet minősége ennek megfelelően a belső zónában a legsúlyosabb, a légszennyezés, a hősziget-hatás ezeken a területeken igen jelentős. A jelenlegi állapotban a zöldfelület érdemi növelésére csak alternatív módokon, mint például zöldtetők, zöldfalak, zöldhomlokzatok kialakításával és belső udvarok zöldítésével van lehetőség. A Sétáló Budapest programmal viszont szintet lehet majd lépni, a parkoló autók fokozatos eltüntetésével felszabaduló helyeken, a szélesebb utcákon, utakon, eddig parkoló autókkal borított foghíjakban közösségi hasznosítású zöldfelületek, zöld sávok, fasorok hozhatók létre. Ha a jelenlegi szabad terek és utcák felületének mindösszesen 30%-án sikerülne a zöldítés, az már csaknem duplájára növeli a sétálózóna zöld borítottságát! A zöld tömeg növelésével a műszaki lehetőségek határáig el kell menni. Burkolat-, illetve közműfelújítások esetén a közművek elhelyezését úgy kell megoldani, hogy a növényzet telepítése lehetővé váljék.

Más lehetőségek vannak a behajtási díjas zónában. A tervezett behajtási zónán belül a forgalomcsökkenéssel, a város fellélegzésével párhuzamosan foglalhat el a zöld újabb területeket. Elsősorban fasorok helyreállítását és újak létrehozását, az ide eső közösségi zöld terek rehabilitálását, illetve a közösségi funkciók bővítését tervezzük. A parkolók ritkítása alapvető célkitűzés. Legalább három parkolóhelyenként fát kell ültetni, ami konkrétan hat-hét parkolónként egy parkolóhely feláldozásával jár, de az árnyékolással a parkolók minősége is jelentősen javítható. A behajtási díjas zónában a másik feladat a barnamezős- illetve rozsdaterületek számbavétele, amelyek rehabilitációját a lehetőségeken belül a közhasznú zöldfelület növelése irányába szükséges billenteni. 

A vasúti rozsdaövezetek Budapest területének 6%-át borítják. A jelenlegi városszerkezeti adottságok mellett ezek a területek jelentik a zöld infrastruktúra érdemi, jelentős bővítési és hálózattá szervezésének lehetőségeit. A vasúthálózatot követő zöldfelületi fejlesztések sétautakkal, kerékpárutakkal kiegészülve jelentős lökést adhatnak a főváros teljes besétálhatósága és kerékpározhatósága, illetve a zöldterületek hálózattá szerveződése irányába, ilyen például a Városliget, a Népliget és a Kopaszi-gát környékének összekötése. A barnazónák és rozsdaövezetek jelentik a város belső területi tartalékait, és hordozzák a növekedés nélküli fejlődés lehetőségét. A városszövetben mintegy 1250 hektárnyi funkcióját vesztett barnamezős terület található, sok esetben értékes, részben műemléki épület-állománnyal. A barnamezős területeken gyakran zöld területek is találhatók spontán gyomosodás, cserjésedés következtében. A barnamezős területek részben maguk is tartós zöldfelületté fejleszthetők, másrészt ezek a területek védik a többi (zöld) területet a beépítéstől. Ilyen szintű barnamezős területi ellátás mellett nem engedhető további zöld felületek elvesztése, leszalámizása, mint például az Orczy-kert és a Kopaszi-gát. A barnamezős területeket a lehető legnagyobb arányban a zöldfelületi rendszer hiányzó vonalas és pontszerű elemeinek pótlására kell használni, átmeneti vagy tartós zöldfelületi használattal, közösségi funkciók kialakításával.

A (panel-) lakótelepek zöldterületei definíció szerint nem tartoznak a közösségi hasznosítású zöld területek közé, közösségi funkciójuk mégis egyértelmű. A lakótelepi környezetben, elsősorban a 70-es, 80-as években épített lakótelepek esetében, található zöldfelületek ápolása, karbantartása ugyanakkor sok esetben hiányos. Itt ebben a tekintetben van szükség leginkább fejlesztésekre. A zöldterületek a lakótelepek közösségi terei, így ezeken a területeken szorgalmazni és támogatni szükséges a zöldfelületek közösségi karbantartását, a közösségi kertek létrehozását, akár a lapostetőkön is, a madár- és lepkebarát kertek kialakítását és a közösségi komposztálás különböző módjait is. Az épületek energetikai korszerűsítése esetén ugyancsak figyelemmel kell lenni az épületeken, a tetőkön és a panel réseiben élő védett állatfajokra.

A kertvárosi övezetek a főváros közösségi használatú zöldfelületekkel legkevésbé ellátott területei, hiszen itt a zöld java magántulajdonban van. A magántulajdonú területeken ugyanakkor a zöldfelületek jelentős csökkenése tapasztalható, köszönhetően az egyre nagyobb fokú beépítéseknek. A tulajdonviszonyoktól függetlenül a kertvárosi zöldfelületek ugyanúgy a városi zöld infrastruktúra részei, és ekként is kezelendők. A Sétáló Budapest program keretében figyelmet kívánunk fordítani a magánterületeken álló fákra, fasorokra, ezeket ugyanúgy az egységes kataszterbe kívánjuk vonni és hasonló szabályozással illetni. Tájékoztató anyagokkal szorgalmazni fogjuk a magánkertekben az uniform örökzöldek helyett az őshonos növényfajok alkalmazását és a madárbarát kertek kialakítását. A kertvárosi területeken a belső területekhez viszonyítva komolyabb lehetőségek nyílnak a csapadékvíz megőrzését, szűrését szolgáló létesítmények kialakítására. Ennek érdekében külön program indítását tervezzük.

Ez egy hosszútávú, de kevésbé költséges és teljes mértékben kivitelezhető program, aminek a végrehajtása után egy élhetőbb és zöldebb, egy emberi léptékű várost alakíthatunk ki közösen, mert a jövő zöld, vagy semmilyen.