Május elsején indul az új svábhegyi-lánchídi buszvonal, a 210-es, ami végre egy fél lépést jelent előre az új Lánchíd előnyeinek kiaknázása felé. Egy teljes lépés most, négy és fél hónappal a fél évesre hirdetett tesztidőszak kezdete után még sok lenne nekik, ezért becsüljük meg ezt is! És ha a Lánchídról van szó, ne ítéljünk az eddig kihasználatlan lehetőségek alapján, még akkor sem, ha sokan ezt szeretnék.
Egy tökéletes illusztráció a fent közvetve linkelt BKK-hírből: ebben a megállóban nem fog járni a meghirdetett busz a hét legtöbb napján; és ez jól láthatóan így fog kinézni (de nem is ez a baj…).
Ami eddig történt, illetve készül:
- Az autómentesített Lánchíd megnyitásakor sikerült jelentős járatritkításokkal „ünnepelni” ezt az eredményt (buszsávnyitást ritkítással – kolosszális!).
- Nem hamarabb, mint március 20-ára (bő három hónap elteltével) úgy-ahogy helyrehozták a járatkövetéseket.
- Most pedig a 210-es képében a – lényegileg még mindig nem bővített – lánchídi buszkapacitásból egy rész elmegy, és a régi végállomása helyett felderít egy új irányt, egy új lehetőséget; amit egyébként nemcsak mi, hanem már minden szereplő egyaránt és régóta ajánl.
Igen, mindenki jól olvasta. A lánchídi buszos közlekedés iránti kereslet kiszolgálásának bővítését elsősorban szolgáló úgynevezett „kapacitásnövelés” most sem lesz a hídon. Ez a dögletes átszervezési tempó sajnos erősen visszaüthet. Ha tényleg lesz fél év után (nyár elején) valamiféle népi kikérdezés, ami az autómentes Lánchíd állandósításáról szól, könnyen többségben lehetnek még a tömegközlekedők között is azok, akik addig inkább negatív, mint pozitív tapasztalatokat gyűjtöttek. Úgy látszik tehát, hogy résen kell lennie mindenkinek: ne (csak) az eddigiek alapján, hanem a híd autómentesítésében levő (nagyrészt még mindig kiaknázatlan) óriási potenciál fényében alkosson véleményt a kérdésről.
Mindeközben a fővárosi vezetés és holdudvara rendkívüli mértékben gátolja a közvélemény tisztánlátását. Hatalmas erőbedobással dolgoznak azon is, hogy úgy tűnjék, a lánchídi történések mögött – ahogy a főváros minden intézkedése mögött – egy széleskörű civil konszenzus van. Ennek keretében a pozitív kritikát – az olyan megállapításokat, hogy itt sokkal többre, a helyzet sokkal jobb kihaszálására van lehetőség és szükség – igyekeznek a legeslegjobban elnyomni. Ez hasonlít a a pesti rakparti történethez, ami mostanára a sugárzott támogató „civil konszenzus” közepette egész jól elült (szorgalmazza még valaki?), de ameddig intenzíven folyt, addig is lényegében az autós ellenvélemények felerősítéséről és a progresszív „követelőzések” elnyomásáról, majd a projekt döglesztéséről, legjobb esetben is a következő ciklusra való halasztásáról szólt.
Lehet egyébként, hogy ha már ilyen ügyesek a „civil” szervezkedésben és a kommunikációs tér mennyiségi dominálása terén, akkor elég lenne csak célrendszert váltaniuk. Ha elhatároznák, hogy mától a városvezetésben lesznek ügyesek, és a támogató civil vélemények megszületését a civilekre hagyják, talán forradalmasítanák a saját hatékonyságukat is. Nem lenne sokkal hasznosabb és zöldebb recept?
Mi mindenesetre még mindig annak drukkolunk, hogy a visszafogott fejlesztéssel párhuzamos áltársadalmasítás mocsara ne nyelje el a Lánchíd ügyét is, és mindenkit arra buzdítunk: ne gondolja, hogy ez a maximum, amit az autómentes Lánchídból, ebből a város közepén létrehozott új, kulcsfontosságú buszsávból ki lehet hozni! Ha a városvezetést nem tudja is, a Lánchíd felszabadítását továbbra is mindenki minden fórumon támogassa, ugyanis jöhet egyszer akár egy váltás a fővárosházán, ami ezt a nagyszerű lehetőséget is rendesen kamatoztatni tudja. Nincs vesztegetnivaló időnk!