A főváros és a kormány közös döntéshozó testülete, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa jóváhagyásával a Csepel-sziget északi részén található, ma elhanyagolt, leromlott, rendezetlen állapotú ipari és barnamezős területeken közparkot alakítanak ki.
A terület tulajdonviszonyait az MSZP-kormányok alatti zavaros privatizációs ügyletek, majd a Fidesz-kormányok Közvágóhidat érintő, szintén privatizációs majd visszavásárlós ügyletei erősen megbolygatták. Az érintett, iparművészetileg jelentős, helyenként talán valamilyen szintű védettséget is élvező épületek lebontásának felelőssége és a területhez kapcsolódó, pártoktól függetlenül a teljes politikai elitet átszövő, korrupciógyanús történések feltárása komoly oknyomozói feladat – erre mi nem vállalkozunk. A történet értesüléseink alapján nyomokban a NER korai szárnybontogatásait, török vállalkozókat, helyi ügyvédi irodákat és egy furcsa céghálót is tartalmazhat.
Egy szimpatikus látványterv innen
Jelenleg azonban szorítkozzunk a tervezett közparkhoz kapcsolódó kérdőívre, amelyet Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára osztott meg a napokban. A környék fejlesztéseit beárnyékoló Fudan Egyetemmel és az atlétikai stadionnal szemben keserű szájízzel ugyan, de pozitív hírként értékelhető az észak-csepeli (három Városmajornyi) terület parkosításának terve. A tervezethez kapcsolódó kérdőívet hasonlóan pozitívan fogadhatjuk, elvégre a csepeli és ferencvárosi lakosok a park elsődleges felhasználói lesznek, így véleményük és a budapestiek véleménye kiemelten fontos a terület fejlesztésének szempontjából.
A Szabadkikötő úttal párhuzamosan Csepelt a Közvágóhíddal összekötő bicikliút és a park kapcsolatának kialakítására még nem láttunk konkrét elképzeléseket. Elsősorban a közpark déli kiterjedése határozza majd meg, milyen formában lehet ezt összekötni a harántoló bringaúthálózattal. A sajtóban megjelent értesülések alapján a Galvani hídról levezető bicikliút, valamint egy ferencvárosi biciklis–gyalogos-híd tervezete integrálná majd a hálózatba a parkot, de konkrét elhelyezkedése ezeknek még nem ismert. Gyalogosan mi a Kis-Duna partja mentén felvázolt terv? Tudomásunk szerint erre sem láthattunk még végeleges elképzelést, de üdítő lenne, ha akár gyalogosan vagy biciklivel valamilyen módon lehetne közlekedni a part mentén.
A Sétáló Budapest programjának hangsúlyos eleme volt a Duna „visszavétele”, elsősorban persze a belvárosi rakpartok mentén, de ha ez a külvárosban és a park fejlesztése során megvalósul, akkor is komoly eredményként könyvelhetjük el. Fontos még a hév és a park kapcsolata is. A tervezett Galvani hídi új megálló természetes érkezési pont lehet, bár a jelenlegi ideiglenes Kvassay híd megállóhoz a park bejárata a tervezet szerint közelebb esne.
A konkrét javaslatokra vonatkozóan minden Budapesttel kapcsolatos kérdőív kötelező iksze a nyilvános wc, amelyet akkor is kötelessége minden kitöltőnek bejelölnie, ha tervei szerint sosem menne a park közelébe és nem is használná azt! Budapesten a közvécék hiánya amúgy is kardinális kérdés, egy új beruházás esetén pedig lényegesen kevesebb komplikációval járna a kialakítása (ha egyáltalán bárhol azzal járna).
Kiemelendő továbbá a szolgáltató épületek és fitneszpályák, térköves melegedők túlsúlyának elkerülése. A kérdőív kitöltése során ki kell emelnünk a zöld szempontok érvényesülését, amely egy közpark szempontjából evidensnek tűnhet, de a városligeti projektből tanulva a NER számára nem magától értetődő. Egy park, hiába városias és rendezett, tartsa meg legalább külsőségeiben a természettel való kapcsolatát! Ezt megtehetik akár a Duna-part természetes élőhelyeinek megóvásával, vagy a divatot követve a látogatók elől elkerített kisebb méhlegelők kialakításával, hadd legyen a Fidelitasnak is oka ellátogatni Csepelre. Értelemszerűen parkolók, biciklitárolók és egyéb létesítmények kialakításra is sor kerül majd. Azonban a betonozás és térkövezés mellett vagy helyett, ha figyelnek a környezeti adottságokra is, nagy baj nem lehet. Fürjes Balázs is használta a Városmajort mint példát, ami sokkal inkább követendő mint a Városliget, ha parkokat akarunk összehasonlítani.
Az „Egyéb” megjegyzésben természetesen érdemes hangsúlyozni, hogy nem kell új fában gondolkodni ott, ahol egészséges példányok is vannak. Legyen cél a meglévő faállomány megmentése és karbantartása, mintsem az árnyékot csak évtizedek múltán adó csemeték beültetése!
Amiben hiányérzetünk lehet (a kidolgozatlan közlekedési aspektusok mellett) a kérdőív kapcsán az a szintén egyes újságcikkekben belengetett „wetland” kultúra említésének teljes hiánya. Jelentése nem más, mint egy mini-ökoszisztéma amely a biodiverzitás megőrzését szolgálja egy vizes élőhellyel. Bár számomra ismeretlen volt a koncepció, minden, a természetes környezet fenntartására irányuló kísérletet üdvözlünk. Remélhetőleg az úgynevezett wetland culture nem egy újabb kommunikációs trükk, amely a környezetet féltő hangok elhallgattatására szolgál -- elvégre láttunk már olyan statisztikákat ahol évek kitartó favágása és beépítése nyomán is az az eredmény jött ki, hogy összességében növekedett a zöldfelület.
A Budapest Fejlesztési Központ július 31-éig az alábbi linken elérhető kérdőívében várja a budapestiek, a csepeliek véleményét!
