Itt volt a megoldás végig az orrunk előtt, csak nem vettük észre. Ne folytassuk a XX. század balszerencsés hagyományát! (Mi a század legnagyobb hajószerencsétlensége? Hogy elsüllyedt a Titanic, az Aurora meg nem.) Mindenki csinálja azt, amivel nagyobb hasznot hajt: az Aurora süllyedjen el, a Titanic pedig maradjon a víz színén! Néha egyszerűen tudni kell cserélni, mert más az, ami jut, és más az, ami testhez áll. Van ennél egyszerűbb megoldás?

Mi történt eddig a Rákóczi úti villamossal?

Ahogy azt december óta már többször és végül nagy hullámokat vetve panaszoltuk, a Baha Lujza tér átalakítása hiába szabadult meg a Rákóczi úti villamos Thököly úti ága előtti akadályoktól, a Népszínház utcai ágat a fővárosvezetés az elődjétől örökölt tervek egy részének megvalósításával mégis elépíti. Még innen is kikerült az akadályok egy része, azonban – főleg a háttérfolyamatokat évtizedek óta követők számára világos módon – az elehetetlenítéshez a maradék is elég. A főváros és a BKK részéről most nem várhatunk jobbat.

A Blaha Lujza tér legújabban tervezett kinézete. A Népszínház utcai villamos előtt álló akadályok már kevesen vannak, de elegen.

És tekintve, hogy így az egyetlen értelmes kezdő lépés a Rákóczi úti villamos visszaépítésében a belvárostól újpalotáig való egyben építés lenne (szintén elképesztő politikai ellenszélben), méltán élhetünk azzal a hasonlattal, hogy a fővárosvezetés a gödörből kivezető létrát nem rúgja ugyan el, de az első tíz fokát kitöri. Miután ezt – a mi hasonló tartalmú cikkünk után egy hónappal – a nálunk sokkal megértőbb Magyar Közlekedési Klubnak is kénytelen volt leírni a BKK, Vitézy Dávid is újra akcióba lendült: az újratervezés szükségességéről írt; reméljük, korábbi segítő ígéretei fenntartásával.

Mi történt eddig a rakparttal?

Fogunk még írni részletesebben arról, hogy hogyan énekelteti ki a saját szájából a pesti alsó rakpart sajtját a főváros; most legyen elég összegzésként annyi, hogy egyelőre konkrét döntés nélkül, de erősen úgy alakul, hogy itt a kormány lesz a hangadó, éspedig egy alapvetően autósszemléletű felújítással. Formális projektátadó döntés ebben a témában – mondjuk a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában – még nem született, de a budai fonódó villamosnál is megénekelt erősebbkutya-kijelölő folyamat szépen halad: egymás golyóinak szagolgatása, köbözése, rangsorolása már megtörtént.

Alighanem ennek eredménye, hogy a Margit híd és az Országház között már zöld utat kapott az autókat nem kitiltó kialakítás (részünkről elismerve, hogy ezen a kicsi szakaszon a parlamenti fogalom erős kényszer, de fenntartva, hogy minden más autót valóban ki kellene tiltani), illetve további jele, hogy a Budapest főépítésze már kész tényként beszélt a többi autócentrikus szakaszról is. Meg olyan vicces dolgokról, hogy „hasonló lesz, mint a Várkert Bazár, csak jó minőségben”. Persze. Nagyjából ugyanaz a megrendelő, ugyanattól a vállalkozói körtől ugyanabban a szemléletben biztos jobban fogja csináltatni. De a lényeg úgyis a hasonló koncepció, azon belül is az autósszempontúság. A Miniszterelnökség Budapest-államtitkárságától most nem várhatunk jobbat.

A megoldás

Ahogy a felvezetésben már lelőttük a poént, mindkét felet el kellene tántorítani attól a munkától, amire pillanatnyilag készülődik, és behajtani zöld ígéreteiket a másik fejlesztésnél. Egy jó cseréhez persze szükség van arra is, hogy a Blaha Lujza téri projekt is látványos eredményt hozzon, és súlyában, városstratégiai értékében felnőjön a rakparti mellé. Szintén szükség van a villamosos jövő egyértelmű kiválasztására (és ezzel még a Népszínház utca közeli felújíthatóságát is megteremtjük!). Csapjuk ezért a Blaha Lujza térhez a Rákóczi úti villamos icike-picike első ütemét!

Ez az első ütem a Népszínház utcai villamosokat vezetné be az Astoriáig. A műszaki tartalmát illetően ez 900 méter kétvágányú pálya építését tartalmazza, majd az Astoriánál a meglevő kiskörúti vágányokba való bekötést dél felé és észak felé is, valamint az Astoria-aluljáró födémének esetleges megerősítését, a lezárt lépcsők megnyitását és az útba eső lehetséges közműproblémák megoldását. Ez utóbbiból – tekintve, hogy itt járt régebben is a villamos – nem sokra számítunk. A maga nemében tehát itt relatíve olcsó pályaépítésről lenne szó (az útfelület többi részének felújítását nem feltétlenül erre a projektre kell felfűzni). Valószínűleg érdemes ebben a lépcsőben középre helyezni a buszsávot végig az Astoria és a Baross tér között (kijjebb, a Thököly úton ez nagyjából már elő is van készítve), megnyitva közben a Blaha Lujza téri aluljáró lezárt lépcsőit is. 

Régebbi BKK-s tervezgetésekből becsülve ennek az első lépésnek a megépítése néhánymilliárd (maximum öt és tízmilliárd között) forint lenne (a pontos tartalom alapján további költségcsökkentésekre szívesen teszünk javaslatot). Ami az új pálya forgalmát illeti, a jelenlegi Népszínház utcai villamosok közül – egyszerű példaként – a napközben némileg ritkított 28-ast lehetne a Madách térre bevinni, míg az egésznaposított 62-est és 37-est a 47-essel összekötni (hasonló, lényegileg ekvivalens megoldások szintén lehetségesek). A szervezés keretében tisztázni kell azt is, hogy a Szabadság hídon járatható – most már – egyetlen járműtípussal hogyan adhatóak ki az itt közlekedő vonalak; vagy milyen más megoldás van erre a problémára.

A rakparton pedig a főváros kezében már megvan az olcsó autómentesítési forgatókönyv, de ezt valamilyen okból már nem erőlteti. Megcsináltatta, aztán visszaszívta – még mielőtt az eredményt megtudhattuk volna. Most a visszaszívást kellene visszaszívni (és esetleg bővíteni): végre jöjjön elő mindenkiből az az zöld alkotóerő, amit kommunikációs szinten már belengetett. Mivel ez így már nem presztízsveszteség senkinek, erről akár meg is lehetne egyezni.

A Valyo szuperolcsó rakparti koncepciójának látványtervéből (eredeti: Építészfórum)

Persze ügyelni kell a kényes egyensúlyra abban a remélhetőleg öldöklő versenyben, ami majd akörül zajlik, hogy ki mennyire fogja olcsóbbá, költséghatékonyabbá tenni a maga projektjét. Senki se legyen ellenérdekelt a költséghatékonyságban! Senki se érezze, hogy kisebb projektet kapott, mint a másik! Ezért az érintett feleket az alábbi feltételekkel és az alábbi tartalmú nyílt levélben kérjük fel a projektek egymás közötti cseréjére:

Ha mindkét érintett projektgazda komolyan veszi a saját szándékait, liciteit és ígéreteit, akkor politikai szinten megfelelő akarattal a cserét informálisan akár a Blaha Lujza téri projekt közbeszerzésének most pénteken lejáró meghosszabbított ajánlattételi időszakában le lehet zavarni, és az új feltételeket legalább általánosan már a futó eljárásba belefoglalni. Majd a már meglevő különféle koncepciók közti döntés alapján a Rákóczi úton a kiegészítő részletes tervezési és építési közbeszerzéseket már a BFK írhatja ki.

Közben a pesti rakparton a Fővárosi Önkormányzat bizonyíthatja progresszivitását (a nyári hétvégéken túl is). Ha esetleg valakinek kétségei támadnának afelől, hogy a rakpartfejlesztés az itt javasolt csere nélkül kormányprojekt lett volna, tekintse úgy, hogy a főváros így szerez egy projektnyi pénzt.