Abból is látszik, hogy civilek vagyunk, hogy nem tekintjük magunkat az egyedüli civileknek. A Budapest sorsáért valódi aggodalmat érző, és azért valóban tenni akaró, aktív civilszervezetek együttműködéséből született meg a „Számonkérhető budapesti döntéshozókat!” kezdeményezés, mely tulajdonképpen nem akar mást, mint teljesíteni a Sétáló Budapest egyik legfontosabb célkitűzését: tudjuk meg, mit akarnak a főpolgármester-jelöltek, tudjuk meg, hogy ezt hogyan akarják, és legyünk képesek 2024-ben számonkérni rajtuk, amit vállaltak! Sok pontban kérdeztek, szívesen adtunk hosszú válaszokat, és mivel ez is programunk egyfajta ismertetése, örömmel tettük. Részenként közöljük itt a válaszokat; ez a VII. rész.
<< Ez volt az első rész; < ez volt az előző rész.
[Az alulírott civil szervezetek azt követelik a budapesti főpolgármester-jelöltektől, a kerületi polgármester-jelöltektől és a kerületi képviselőjelöltektől, hogy … minden tőlük telhetőt tegyenek meg … az alábbiak érdekében:]
21. Nem fűtjük tovább az utcát! Elkészítik a fővárosi épületállomány felújításának az energiahatékonysági, örökségvédelmi és finanszírozási szempontokat előtérbe helyező középtávú programját és megkezdik a végrehajtását.
Lakhatási, légszennyezési és klímastratégiánknak közös része ez a javaslat. A jövőben megtakarított energiaköltségekből („valódi rezsicsökkentés”), finanszírozó szervezet bevonásával fedezett energetikai átalakításokat mi is rendszerszerűvé, általánosan hozzáférhetővé tennénk. A korszerűsítés bürokráciáját is olyanná alakítanánk, hogy a lakók, tulajdonosok szinte kizárólag az akarom-nem akarom döntést kell, hogy meghozzák, s utána a megfelelő garanciákkal menjenek a dolgok a maguk útján.
A szilárd tüzelés rövid távú kivezetése (a szemétégetés tiltása), illetve a középtávon általánosan javuló energiahatékonyság mellett hosszú távra ki kell tűznünk a gázfűtés kivezetését is.
Kifejezetten örülünk, hogy ezt a pontot a SZBD kezdeményezés tagjai is úgy szerkesztették meg, ahogy mi is a programba írtuk: a stratégiaalkotás, a módszertani megalapozás (finanszírozási, bürokratikus, technológiai modellek), illetve amennyit csak tudunk, annyi korszerűsítésnek az elindítása fér bele az első ciklusba, majd maga a korszerűsítési program egy hosszabb ívű átalakítás, aminek az eredménye legalább tíz év, mire beérik, de az első ciklus ennek a folyamatnak az elindításában meghatározó lesz.
22. Nulla hulladékot! Megkezdik a budapesti hulladékgazdálkodás átalakítását a körforgásos gazdaság elveinek megfelelően.
Egyik legfontosabb intézkedéstervezetünket látjuk viszont itt is. A „nulla hulladék” irányelvet úgy fordítjuk le a magunk pragmatikus nyelvére, hogy már az első ciklusban alkalmassá tesszük a rendszert az újrahasznosítható hulladék 90%-ának szelektív gyűjtésére és újrahasznosításba küldésére. Ezzel a lerakást megszüntetjük, és még az égetőben is jelentős szabad kapacitás marad, amit a környező települések hasonló programainak támogatására kínálhatunk fel.
Fontos kiemelni, hogy ez nagyon fegyelmezett lakossági együttműködést, illetve a végtelen vegyesszemét-generálás „jogának” elvételét igényli, amit mi feketén-fehéren el is mondunk a programunkban. A segítő intézményrendszer viszont minden lakossági erőfeszítést sokkal könnyebbé, sokkal hatékonyabbá tesz! Szükséges lesz továbbá a biológiailag lebomló frakció külön gyűjtésére – ez Budapesten még soha nem volt rendszerszinten megoldott –, és ezen belül arra törekszünk, hogy minél nagyobb részt majd helyben komposztáljanak a lakók, ne duzzasszuk feleslegesen a hulladéklogisztikát ezzel (pl. kertvárosban zöldzsákokkal) is.
A nulla hulladék felé vezető úton a jelenlegi szelektíves rendszerrel plusz a fenti intézkedésekkel 70%-os csökkentésig jutunk el. Ezen felül fontos még például a műanyaghasználat csökkentése, a betétdíjas csomagolások vagy a nulla csomagolás alkalmazása. Ezen a téren az önkormányzatoknak megkerülhetetlen hatásköre szinte nincs, azonban a vállalkozásokkal építendő együttműködési programjainkba beépítettük ezeket a szempontokat is (7. fejezet: éjszakai gazdaság, 11. fejezet: vállalkozások). Ami a kapcsolódó gazdaságot illeti, hangsúlyt fogunk fektetni arra is, hogy a hulladékfeldolgozó-ipar Budapesthez közel legyen, mivel a nemzetközi szemétkereskedelmet álságos megoldásnak tartjuk.
Zéró hulladék tehát belátható időn belül a Sétáló Budapesten sem lesz, de ennek egy ciklus alatt a lehető legjobb közelítését szintén mi adjuk.
23. Tudatos fogyasztást! Eredményesen ösztönzik azon termékek beszerzését (különös tekintettel az élelmiszerekre), amelyeknek az előállítása, szállítása a lehető legkisebb környezetterheléssel jár.
Kezdünk nagyon túlterjeszkedni a formális önkormányzati hatáskörökön! E téma szorosan kapcsolódik a fentebb hosszan taglalt hulladékcsökkentési agendával, és az ott szereplő, vállalkozókkal építendő együttműködési programokon – amennyire csak lehet –, valamint az oktatási fejezetünkben (8. fejezet) szereplő, iskolákba bevitt tartalmakon – amennyire csak lehet –, felül szerepet kap itt még a vállalkozásfejlesztésnél (11. fejezet) említett kapcsolaterősítés a fővárosi piacok és a főváros környéki őstermelők között.
Azokat a határkérdéseket tehát, amelyeket egy önkormányzat megtámadhat, meg is támadjuk majd, ezért ezt a – szintén megfelelő óvatossággal fogalmazott – tézist szintén magunkénak tudjuk.
24. Köztisztaságot! Rendszeresen megtisztítanak minden utcát. Legalább minden metróállomás és nagyobb közlekedési csomópont közelében létesítenek nyilvános illemhelyet pelenkázóval.
Mind a 3. fejezetünkben (városarculat, azaz a „belülről nézett urbanisztika”), mind a városi környezetvédelemről szóló (5.) fejezetünkben fontos elem a köztisztaság kérdése. Az általunk teljes gőzzel képviselt, Magyarországra a járókelő.hu által behozott és általuk népszerűsített „egészséges utca” koncepció fontos eleme, hogy az utcák a közterek mindennapi létezésre, és ne csak az egyik pontból másikba elvergődésre legyenek alkalmasak. Ez az esztétika, a gyalogosforgalmi és egyéb használhatóság, a megfelelő zöldellátottság és más kritériumok mellett a köztisztaságot, valamint a nyilvános illemhelyeket is érintő szigorú követelményrendszer.
Meggyőződésünk, hogy az érdemi előrelépés a város köztisztasága terén nem kerül elviselhetetlen összegbe. Élőmunka-igényes feladat az önkormányzati felügyelet, a személyes jelenlét, valamint a takarítás biztosítása, ugyanakkor például a hajléktalansággal kapcsolatos terveinkben (8. fejezet: lakhatás és hajléktalanság) az is szerepel, hogy az erre legalkalmasabbakat a minimális lakhatás megteremtése mellett munka világa felé is segítjük. Ilyen, rögtön felvehető munka lehet – persze, nem csak volt hajléktalanoknak – a közterületeken jelen levő, azokat szemmel tartó, a figyelő önkormányzatot megjelenítő parkőri feladat.
A köztisztaság egyik markáns részproblémája, amiben szintén meghaladjuk a jelenlegi teszetoszáskodást, a kutyagumi-probléma. A kutyástársadalommal együttműködve, nem általánosan megbélyegezve, hanem közös stratégiában gondolkodva dolgozunk majd; de azokban az esetekben, amikor nem megy másképp, a zéró toleranciát is megfelelő eszközökkel biztosítjuk, erre is kész stratégiánk van (az 5. fejezetben a köztisztaságnál is, de bővebben kifejtve a zöld infrastruktúráról szóló 6. fejezet végén, a kutyás Budapestnél).
Ezt a pontot is legjobb tudásunkkal teljesítjük.
25. Mérhető vállalásokat! Részletes élhetőségi indikátorrendszert dolgoznak ki éves célértékekkel; folyamatosan nyomon követik a megvalósulásukat, és eltérés esetén meghozzák a szükséges intézkedéseket a célértékek elérése érdekében.
Ebben a pontban a leginkább az olyan civilszervezetekre, közösségekre számítunk, mint a Számonkérhető Budapesti Döntéshozókat! A programunk alapvetése, hogy abból kiolvasható legyen, mit szeretnénk tenni a várossal, az hogyan megvalósítható, és ezek mind számonkérhető vállalások legyenek.
Ugyanakkor nekünk is gondot okoz, hogy a jövőbe lássunk, miközben nem hagyatkozunk kinyilatkoztatásokra részletes vizsgálatok helyett, és nem tekintjük csodálatos módon előre lefutottnak az összes politikai konfliktust, amibe bele kell állnunk. Vannak tehát a programunkban feltételes állítások, előírt vizsgálatok, elkezdett stratégiák, illetve a közlekedési beruházásoknál konkrétan már a második ciklusra kijelölt tételek (melyek mindemellett bizonyos feltételek teljesülése esetén első ciklusosak is lehetnek).
A közösségi önkormányzás mint alapelv (az 1. fejezetben) is arra vezet minket, hogy az erre alkalmas civilszervezeteket bevonjuk nemcsak a döntéselőkészítésbe, hanem az utólagos értékelésbe, és ők kísérjék figyelemmel, hogy az adott területen egyáltalán milyen értelmes indikátorok állíthatóak fel, s ha felállíthatóak, azokat – a körülményeket és a feltételes eseményeket is figyelembe véve – megfelelően elértük-e.
Állunk elébe az effajta vizsgálódásnak is!