Folytatódik a XVIII. kerület álszakmai, állakosságbarát kampánya – lényegében a lajosmizsei vasútvonal felújítása ellen. Miről van szó? A kerület megpróbálja leígérni a csillagokat ez égről; olyan, metrószerűen túlépített formában követelni a vasútvonalat, ami soha az életben nem lesz reális. Fedezet nélküli ígérgetés, egyben a lehetséges fejlesztések akadályozása áll a szép látványtervek mögött. 

Közeledik a kampány, már helyi képviselők is megjelennek a látványtervek és a polgármester mellett 

Volt már erre példa egyébként a budapesti történelemben. Például, ameddig a Demszky-féle városvezetés és a hozzá lojális XI. kerületi vezetés akadályozni akarta az 1-es villamos meghosszabbítását az Etele térig, egyszerűen kikötötték, hogy annak a föld alatt kell mennie. Ebben a formában nyilván soha nem épült volna villamos, és most is a 103-as busz lenne a szolgáltatási maximum arrafelé. 

A XVIII. kerület kampányának azonban van egy kicsi igazságmagva és egy ebbe elrejtett előrelépési lehetőség: a 142. vonal jelenleg „hivalatos” fejlesztési tervei már eleve túl sok betont, túl sok beruházást tartalmaznak például ahhoz képest, amilyen követési sűrűséget a Nyugati pályaudvarra menő vonal akár a távolabbi jövőben tudna adni (a csillagok semmitmondó leígérése az égről tehát már jelen van az alapverzióban is!). A kiút ebből pont az ellentettje annak, mint amit a kerület erőszakkal javasol: könnyíteni kell a beruházás műszaki tartalmán.

Ez a könnyített megoldás a követési sűrűség emelése mellett csökkenti a vonal elvágóhatását a kerületben (valamint a kerülettel egybeépült Gyálon), és akár újabb megállók kijelölését is lehetővé teszi (persze nem túl sokat, hiszen tekintettel kell lennni a távolabbról jövőkre is). Ezt a variánst, mondjuk, úgy kell elképzelni, mint valamit, ami a villamos és a hév között van; olyasmi, mint például a badeni hév Bécsben. A belvárosi kapcsolatát a távlatban is túlzsúfolt Nyugati helyett vagy egy belvárosi villamosvonal, vagy akár a 3-as metróba kötés adhatná meg. 

Bécsben ez a hév-vonal a belvárost egy villamosvonalon éri el – összeköt, nem elválaszt (az eredeti kép: Wikipédia, My Friend felhasználó)

Természetesen erről már beszéltünk, amikor az ügy ebben a formában szóba került; nyilván senki sem hallgatott ránk. Hosszan részleteztük az enyhébb műszaki tartalom mibenlétét, sőt, rendszerszintű értékeit is: Budapesten sok külvárosban fog túl vastagon a ceruza; olyan vastagon, hogy ennyi itt-ott a föld alá vitt hév-jellegű vonalat száz év alatt nem tudnánk megvalósítani pénzbőség idején sem, nemhogy pénzszűkében és a legjobb esetben is csak teszetoszáskodással fogadott klímaválság árnyékában – amikor is évtizedeken, de akár éveken múlik a szükséges átállás. Van tehát bőven kortárs példa is a túlépítést, de valójában nem fejlesztést követelő hasonló játszmákra (Csillaghegy, Cinkota, Soroksár, Csepel – nem maradt ki egyetlen hév-vonal sem). 

Egy másik könnyített forma, ami megfelelő lehet a 142. vonal számára (nyelvújító megnevezésekkel): vasútvillamos (vasvilla), azaz tramtrain (tamtam) – (az eredeti kép: iho.hu, Vörös Attila vagy Szabó Luca)

Nincs előrelépés. A jelenleg hivatalosnak nevezhető terv pártolói – ilyenkor tipikus módon – a változatlan megvalósítás álmát kergetve szeretnék „kiülni” a helyzetet; a kerület pedig inkább botrányt kelt, politikai lufit gyárt, mintsem a valódi, gyorsan megvalósítható alternatíván gondolkodnék – ez is tipikus persze. Ami gyorsan, könnyen megvalósítható, azt egyszer még véletlenül számonkérné valaki... 

És a végén kedvencünk, a villamosmetró műfajából egy újabb példa: Frankfurt am Main. Az egyes műfajokról és más részletekről is – például a teherforgalom esélyeiről – szó volt már az előző cikkünkben. (Az eredeti kép: Wikipédia, X-angel felhasználó)