Abból is látszik, hogy civilek vagyunk, hogy nem tekintjük magunkat az egyedüli civileknek. A Budapest sorsáért valódi aggodalmat érző, és azért valóban tenni akaró, aktív civilszervezetek együttműködéséből született meg a „Számonkérhető budapesti döntéshozókat!” kezdeményezés, mely tulajdonképpen nem akar mást, mint teljesíteni a Sétáló Budapest egyik legfontosabb célkitűzését: tudjuk meg, mit akarnak a főpolgármester-jelöltek, tudjuk meg, hogy ezt hogyan akarják, és legyünk képesek 2024-ben számonkérni rajtuk, amit vállaltak! Sok pontban kérdeztek, szívesen adtunk hosszú válaszokat, és mivel ez is programunk egyfajta ismertetése, örömmel tettük. Részenként közöljük itt a válaszokat; ez a II. rész.
[Az alulírott civil szervezetek azt követelik a budapesti főpolgármester-jelöltektől, a kerületi polgármester-jelöltektől és a kerületi képviselőjelöltektől, hogy … minden tőlük telhetőt tegyenek meg … az alábbiak érdekében:]
3. Tájékoztatást a veszélyekről és lehetőségekről! A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok folyamatos összehangolt, széleskörű és hatékony kommunikációt folytatnak a környezettudatos viselkedés népszerűsítésére.
A fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletformálás kicsit kevésbé hangsúlyozottan, de megjelenik a programban. Azért nem tettük ezt előtérbe, mert véleményünk szerint a mi dolgunk most, a kampány idején az, hogy az önkormányzás rendszereiről adjuk elő, mit kezdenénk velük, hogyan alakítanánk át őket ahhoz, hogy a polgárok környezettudatos életének optimális háttereivé váljanak. A magunk szemléletvátásával foglalkozunk elsősorban.
Például, ha nem szerveznénk meg a mainál sokkal jobban a szelektív hulladékgyűjtést, ha nem igyekeznénk a feldolgozásra épülő háttéripart helybe csábítani, minden kapcsolódó lakossági erőfeszítés sokkal gyengébb eredményt hozna (az otthoni gyűjtés nehezebb, kevésbé teljes lenne, az összegyűjtött nyersanyag feldolgozása kevésbé környezetbarát lenne). Ugyanígy a közlekedés rendszereinek szemléletváltása nélkül (pl. maradva az autós város paradigmájánál) nehezebb, illetve kevésbé hatékony az emberek saját életének szemléletváltása, átszervezése a városi mobilitás fennthathatóbb módozataira (a tömegközlekedésre, a biciklire).
Mindezek mellett ezt is teljes mértékben a Sétáló Budapest programmal összeegyeztethető célnak látjuk, mindössze annyi a megközelítésbeli különbség, hogy előbb a saját munkánkkal, vállalásainkkal foglalkozunk, és csak utána a lakosságéival.
4. Tiszta levegőt! A levegő szennyezettsége egyetlen mérőállomáson sem haladja meg az órás, napi, illetve éves egészségügyi határértékeket. A mérőállomásokat rendszeresen korszerűsítik.
Programunk központi célja a levegőtisztaság, pontosabban annak is leginkább problémás része: a belváros levegőjének tisztasága. A sétálózónán túl ebben oroszlánrészt vállal az úthasználati díj, illetve a külvárosokban, aggolmerációban is az ezekhez párosuló sokkal jobb tömegközlekedés (4. fejezet: közlekedés).
A levegő tisztaságát már rövid távon jelentősen javítja a zöldítés (6. fejezet), illetve hosszabb távon az épületenergetikai programok (8. fejezet: lakhatás).
Szinte biztos, hogy a legnagyobb légszennyezettségi gócokat így felszámoljuk, azonban azt a számszerű ígéretet, hogy soha, se rövid, se hosszabb időszakban nem lesz határérték-túllépés, mégis blöffnek tartjuk. Vagy egy alapos levegőszennyezési modell (messze nincs kapacitásunk a létrehozására), vagy maga a Sétáló Budapest program megvalósulása (rajta vagyunk) bizonyíthatná ezt.
Tehát ezt az igényt is 99,99999%-os valószínűséggel tejesíteni fogjuk, de a teljes korrektség kedvéért ezt nem ebben a formában fogalmaznánk meg.
5. Fákat, zöldterületeket! Nem szüntetnek meg meglévő zöldterületeket, javítják a minőségüket. Jelentősen növelik a zöldfelületeket. A Fővárosi Önkormányzat és minden kerületi önkormányzat alkalmaz főkertészt (városi tájépítészt) valódi, érdemi hatáskörökkel.
A főkertészt mint városi hivatalnokot a programban nem neveztük meg, de jó ötletnek tartjuk, a tervezett főpolgármesteri intézkedéseink közé felvesszük ennek a tisztségnek a létrehozását. Az erősödő zöldhivatalok rendszerét, a szigorú szabályozást, illetve a zöldterületek, faállomány igazi védelmét a fenti irányelvvel kompatibilisan képzeljük el (6. fejezet). Az intézményes favédelmen túl alapelvünk a zöldvagyon bármilyen csökkentésének („lecsipegetésének”) tilalma.
A zöldterületek létesítésének, megújításának pénzügyi hátterét illetően meg kell jegyeznünk, hogy organikusan, pusztán a növényzet ökológiai értékének fokozatos jobbításával, valamint a közterületek általános, odafigyelésen alapuló használhatóbbá tételével (vö. „egészséges utca” koncepció, amit mi is magunkévá teszünk a 3. fejezetben) sokkal többet tehetünk, mint a ma presztízsberuházásként épülő és valójában a lehetséges zöldterület mértékét csökkentő, drága, kevés beruházással (pl. Normafa, Millenáris II.).
Ezt a pontot is teljesen magunkénak valljuk tehát.
