Egyes vélemények szerint nagy próbatétel Vitézy Dávid támogatóinak a legújabb fejlemény, Szentkirályi Alexandra visszalépése. Hát, tényleg bejött, amit Karácsony Gergely, az O1G főpolgármestere jósolt? Összenőtt, ami? Most már Dávid is össze-NER-eződött, fújos lett, ott kell hagyni? Egyfelől úgy gondoljuk, hogy nem. Pont annyira valószínű, hogy a visszalépéssel a Fidesz csak a trutyit kavarja, mint amennyire evidenciaként próbálja láttatni az MSZP–DK–Párbeszéd, hogy ez bizony a kilógó lóláb, maga.
Másfelől – és ez sokkal-sokkal-sokkal fontosabb – nekünk „mindössze” annyi dolgunk van ezzel a jelenséggel, hogy azt a bizalmat, amit eddig Vitézy Dávidnak adtunk – tudniillik, hogy a mi „sötétzöld” víziónk minél nagyobb részben való megvalósulása szempontjából most ő messze a legígéretesebb jelölt –, mennyiben módosítja Szandi visszalépése, pontosabban a Fidesz egyoldalú támogatása.
Hát, nem nagyon. Ugyanis látni kell, hogy Vitézy Dávid egyrészt ugyanúgy érti a zöld város tulajdonságait, igényeit és mibenlétét, mint tegnapelőtt, valamint ezért tenni is képes, másrészt mindaz a „profizmus”, ami eltérítheti ettől, nem vált erősebbé, kényszerítőbbé azzal, hogy a Fidesz bejelentette egyoldalú támogatását. Ezt a változatlanságot is többféle indokolással tudjuk alátámasztani. Rögtön itt van, hogy az egyoldalú támogatás nem jelent semmilyen viszonzó elköteleződést. De talán ennél is fontosabb, hogy még ha azt feltételezzük is, hogy ezzel a 2024 utáni új városházán az ügyek mentén kialakítandó (alkalmi) együttműködésekben egy kicsit valószínűbb résztvevő lesz a Fidesz, az általunk is támogatott sötétzöld lépések lehetősége, valószínűsége nem csökken.
Zöldet vagy zöldet? A tettrekészebbet! (innen lopott kép)
Azt kell, hogy mondjuk, ma egy erős vízióval, elkötelezettséggel és tettrekészséggel megáldott főpolgármester pont annyira vihet majd zöld-progresszív fejlesztéseket a Fidesz támogatásával, mint a DK-éval vagy az MSZP-ével (sőt, csak minimális cinikusság kell ahhoz, hogy ezen akadályok, de gyenge akadályok közé felvegyük a két „zöld” pártot is, amelyek ügyesen elosztották magukat a két szembenálló oldalon). A Fidesz sem ellenez zöld dolgokat csak úgy, mert ők a Fidesz, ahogy az óbaloldal pártjai sem tesznek így. A puszta politikai nyereségvágy (vagy a hülyeség) szokott dönteni ilyenkor. Ez viszont mindkét helyen megvan.
És itt lép be a főpolgármester személye. A kompromisszumoknak olyan napszámosára van szükségünk, aki előbb vagy utóbb minden ellentmondásos helyzetet semmittevésre „ment”, vagy olyanra, aki az egyes helyzetekben össze tudja hozni azokat az érdekelt feleket, akik végül sikerre tudják vinni az adott törekvést?
Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy egy-egy kompromisszum milyen struktúrájú. Eddig azt szokhattuk meg, hogy az erős vízió nélküli – inkább marketingelt –, főpolgármester a háta mögött levő közgyűlési többség részeivel tudott mindig olyan „kompromisszumokat” összehozni, amelyek azt eredményezték, hogy – a tényleg üde, progresszív színfolton, a kerékpáros fejlesztéseken túl – semmi sem haladt előre. Lehet persze keresni apró dolgokat, amelyek előrehaladtak, de a nagy kép nem mozdult. A szavak változtak, a tettek elmaradtak. Nincs autómentes rakpart, nincs általános belvárosi forgalomcsillapítás, nincs egyetlen belvárosi villamosvonal visszaépítésére még terv sem, nem gravitálnak a külvárosi gócpontok a belváros felé, az egy-két emblematikus természetvédelmi siker mellett egyáltalán nem állt meg a városi zöldvagyon lassú elszivárgása; és a többi.
Ez a felfogás, ez a működési módszer egy sokkal töredezettebb, sokszínűbb közgyűléssel még inkább sehova se vezet. A városházi politikában pont azt kell majd a leghozzáértőbben művelni, ami eddig látványosan akadályozta a fejlődést. Nem azt kell megtalálni, hogy mi az, amire az összes, politikai értelemben baráti párt rábólint, hanem folyton-folyvást menedzselni, alkalmasint kijátszani kell egymás ellen a különféle részérdekeket a város fejlesztése érdekében. És ha már baráti pártokról volt szó, csak egy kicsit kell hunyorítani, hogy Vitézy Dávid mögé a saját képviselőcsoportján túl többé-kevésbé állandó partnernek odaképzeljük az MKKP-t (köszi amúgy a poszt címét!), az egyelőre kiismerhetetlen várospolitikát, de biztos centrumpozíciót álmodó Tisza Pártot, illetve a 2018 óta mindig látványosan rosszul helyezkedő, de ebbe remélhetőleg már beleunó Momentumot is. Vajon egy ilyen társaság elképzelt élén állva, mindkét hagyományos nagy tömb ellenében, de alkalmi együttműködésekkel szabadul ki Budapest abból a bizonyos pártcsatározásból, vagy akkor, ha a főpolgármester mögött a jólszervezett DK-MSZP-P frakció próbálja a régi recept szerint szétszalámizni, levadászni és elnyelni a politikai közép szereplőit?
A nagy autósüldözés-vita
A mostani végjátékhoz vezető folyamatok tanulságos része volt az, hogy milyen szakpolitikai kérdés tudott áttörni a háborúpártiság, a gyurcsányozás és a hasonlók rétegén. Egyetlen ilyen kérdés volt: a közúti forgalom (válság-) kezelése. Ez sem folyt túl bonyolultan, persze, hiszen furkósbotként kellett használni ezt is. Szandi cselekvéssel (ezt fideszül úgy hívják, hogy „autósüldözés”) vádolta Karácsony Gergelyt, mire ő ezt bőszen és teljesen őszintén, hitelesen tagadta. A téma későbbi habosítása olyan gyöngyszemeket vonultatott még fel, mint hogy „Karácsony miatt nem lehet haladni ebben a városban” – nem ám azért, mert 2010 és 2023 között negyedével nőtt a budapesti és több mint másfélszereződött (!) a pest megyei autók száma. A másik oldal gyöngyszeme a semmittevés ultima ratiojaként az, hogy Karácsony Gergelynek is van autója. És ha már van, akkor hogyan is helyezné a város érdekét a sajátja elé, ugye?
De az általunk is sokat tárgyalt pesti rakparti példán megfigyelhettük azt is, hogy mi megy közben a tényleges szakpolitikai hozzáállás terén: a Fidesz autós rakpartot akar, a DK-MSZP-P pedig nem, csak mégis azt csinál. Eközben egyébként Vitézy Dávid nem igazán lépett be a látszólagos ellentétek sárdobálásába. Ha nem ismernénk, azt hihetnénk, hogy nincs véleménye, vagy lebegteti azt. De ismerjük, és tudjuk, pontosabban – a programjára és nem másra alapozva – bízunk benne, hogy a jelenlegi világtrendet ugyanúgy ismeri, ahogy a fizika alapvető törvényeit, és a sárdobálástól való távolmaradása is azt jelzi: tudni fogja az ellentétek hiábavaló szítása nélkül, de a világos szükségszerűséget tiszteletben tartva kormányozni ezt a szakpolitikát is.
Egy eredménye az autómentesítés politikamentesítésében már van is. Részben az ő, tömbökön kívül álló, de a haladó urbanisztikát konzekvensen képviselő kampányának az eredménye, hogy kiderült az is: ma már nem lehet az autózás mindenek felett álló érdekeinek a puszta mantrázásával sikereket elérni. Szentkirályi Alexandrával, az ő feladott harmadik helyével az „autóimádat” programja, a közterületek mai, egészségtelen felosztásának kritikátlan védelmezése is megbukott. Ha nincs idén Vitézy Dávid, csak a két nagy tömb harcol Budapestért, most sem derül ki, hogy az autósok elvakult, a zöld fordulatot semmilyen formában nem támogató, minden politikai erő által túlsúlyozott, sőt, rettegett szavazóbázisa egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy eldöntse a fő kérdéseket.
