A múltkori hasonló, de okkal pesszimista gyűjtőposzt után most álljon itt két halvány reménység. Az első, hogy az örökségvédelem mégiscsak előre is tud haladni. A második, hogy talán tőlünk is merítettek a fővárosi döntéshozók, amikor realizálták, hogy a gellérthegyi sikló nem fogja teljesíteni a vele szemben támaszott elvárásokat. (Sajnos, közben mindezt a világpolitikának az ezredforduló óta legbaljóslatúbb fordulata árnyékolja be: ideje realizálni, hogy a XXI. század rosszabb lesz annál, mint amit akár 1990-ben, akár 2000-ben, vagy akár tavaly vártunk tőle. Pedig a klímaválsággal és az ellene nyögvenyelősen se vívott harccal eddig se voltak túl fényesek a kilátások.)
Egy fokkal jobb helyzetben a fővárosi épített örökség
Egyszer biztos igazi politikusok is leszünk, mert az első témát rögtön egy kis csalással kezdjük: valójában már a múlt héten megkaptuk a választ a javaslatainkra, amelyek a XX. század derekán épült épületek védelmét célozták. Örvendetes módon több esetben lyukra futottunk, de pozitív értelemben: már magasabb védelmet is élvező épületet javasoltunk helyi védelemre.A többi javaslatunk bekerül a nagy kalapba, s még egy ideig drukkolnunk kell nekik, mivel a mostani közgyűlési ülésen még csak az I. kerület került sorra.
A lyukra futás egyébként annak köszönhető, hogy – mint azt a hivatalból egy következő körben meg is erősítették – nincs teljeskörű, jól kereshető adatbázisa a védett építményeknek. Amennyiben egy adott épületről szeretnénk tudni, hogy a központi örökségvédelem rendszerében védett-e, azt alighanem megtaláljuk az e-építés portál megfelelő oldalán (ahol lyukra futottunk, ott ezt eredményesen használhattuk is volna), de olyan lehetőség, ahol mondjuk egy városrész védett épületeinek listáját lekérhetnénk az összes helyrajzi szám tételes bepötyögése nélkül, nincs (külön a helyi védelem terén technikai okokból van, a helyi önkormányzat vonatkozó rendeletét kell böngézni, de a fővárosi védettség ügyében sokkal jobb forma is van). Ha lennének ilyen teljes listák – akár térképi ábrázolással –, gazdagabbak lennénk egy olyan információforrással, ami olyan, mint a műemlékem.hu, csak teljes.
Az általunk javasolt „fordított védelemre” adott válasz kissé túl technikai, de lehet optimistán is értelmezni. Értjük, hogy az örökségvédelem jelenleg is több jogi eszköz bonyolult összességét tartalmazza, és ezért mi sem ragaszkodunk egy teljesen új eszköz bevezetéséhez, azonban a már meglevő eszközök kiterjesztése (például a területi védelem szélesebb körű alkalmazása vagy Budapesten a kerületi településképvédelmi rendeletek koordinált módosítása) révén is megvalósítható.
Egy üde színfolt a levelünkben és a válaszban is a pesterzsébeti villamoshur(k)ok esete, ám lehet, hogy ezzel magunkra vonjuk a progresszív közlekedésiek haragját. A főváros fontolóra veszi a helyi védettség alá helyezést, de ez akadálya lehet egy jobb hálózat kialakításának? Ahogy a régi épületek védettségének radikális kiterjesztésénél is érveltünk: a védettség nem eleve fejlesztésellenes. De kikényszerítheti (na jó, nem nulla valószínűségűvé teheti) az értő, a régi részt is tiszteletben tartó, minimális rombolással járó fejlesztést. Egy villamoshurok esetében például azt, hogy a modern, hurok nélküli (vagy „kevésbé hurkos”) vágányhálózat kiépítése nem jár automatikusan a történelmi hangulatú hur(k)ok felszámolásával.
Lopott kép (innen): sétáló Pesterzsébet hangulatos hurokvágánnyal, nulla autóval, emberekkel az utcán
Egyelőre (?) nem lesz gellérthegyi sikló
Az eheti közgyűlési ülésen döntöttek a gellérthegyi sikló szerződésének felbontásáról is. Ez önmagában még nem jelentene sokat, hiszen sok budapesti projekt állt le egy időre, majd indult újra lényegi módosítás, javítás nélkül, azonban itt most reményt keltő, hogy a szerződés felbontásához adott indokolásban szerepel az az érv, ami mi kezdtünk el hangoztatni: a sikló a projektgazdák állításaival szemben valójában nem is képes kiváltani az összes gellérthegyi turistabuszt.
Ekkor már csak az a kérdés, hogy mi menjen fel a Gellérthegyre. Mi az, ami már holnapról ki tudná váltani a turistabuszokat olcsón és emissziómentesen. Sokszor írtunk itt már róla, hiszen amikor megoldottuk a budai Vár turistaszállítását, majd a helyi civilek észrevételeinek feldolgozása után a Naphegy mainál sokkal jobb kiszolgálását, akkor ebből a rendszerből kijött a gellérthegyi probléma megoldása is. Ha nem a látvány-csapatsportokra, hanem a múlt földhözragadt, bevált megoldásaira koncentrálunk, és egy új (részben önjáró) miditroli-hálózattal fedjük le Bel-Budát, nemcsak gyorsan és olcsón oldjuk meg ezt a problémacsoportot, de a turistákon túl Budapest erre tömegközlekedő polgárainak is a legjobb megoldást adjuk – ez sem utolsó szempont.
Prágában érdekes módon meglátták ebben az eszközben a rövid távú jövőt: kissé fajsúlyosabb vonalakon, nagyobb járművekkel, de (átmeneti) trolival elektromosítják rövid távon a reptéri buszvonalukat (realizálva, hogy a gyorsvasúti beruházás rövid távon irreális!), valamint egy másik buszvonalat (a 140-est) is.