A harmadik kétharmadot ismételten megszerző kereszténydemokrata kormány a családok évében kitiltotta a hajléktalanokat a közterekről. Magatehetetlen, a sorsukat meg nem érdemlő embertársainkat hoztak még megalázóbb helyzetbe, sorsukról pedig úgy döntöttek, hogy nekik semmilyen emberséges alternatívát nem kínáltak fel.

Attól mert valamit betiltanak, kitiltanak, még nem oldódik meg a probléma. A főpolgármesteri kampányban kiemelt helyet kell kapni a hajléktalanság megoldására, ugyanis senki nem élhet az utcára kidobva, méltatlan körülmények között.

A főváros hivatala nem biztos, hogy képes megoldani a hajléktalanság problémáját, de törekedni kell arra, hogy a lehető legtöbb személy részére nyújtson kezet Budapest. Ez mindenki felelőssége, hogy azok, akik valamilyen tragédia során utcára kényszerültek, visszailleszkedhessenek a társadalomba és megadjuk az esélyt egy újrakezdéshez. Szomorú tapasztalni, hogy míg sokan egy állatmenhelynek a örömmel adakoznak és segítenek, addig embertársainkat hagyjuk az utcán élni.

Azt pedig egyértelműen leszögezhetjük, hogy ha emberi bánásmódot akarunk alkalmazni és az utcára került embertársainkat vissza akarjuk hozni a rendes kerékvágásba, nem lehet alternatíva a hajléktalanszállóba történő betuszkolás, ahol embertelen életkörülmények és a folyamatos fosztogatás a jellemző. Innen lehetetlen felzárkózni.

A fővárosban számtalan üres ingatlan található kihasználatlanul, melynek tulajdonosai sok esetben maga a főváros vagy az állam. A társadalomba történő visszaintegrálás egyik első alappillére a megfelelő életkörülmény kialakítása, így ezen, akár más ingatlanok átalakításával megvalósítható lenne az a minimum, hogy mindenki kaphasson egy darab zárható szobát, ahol nem kell attól rettegni, hogy az éjszaka során kifosztják, arról nem is beszélve, hogy a személyes élettérre mindenkinek szüksége van.

Ha ez megvalósult, második lépésként munkát kell biztosítani. Nem csak a főváros, de minden város vezetésének a felelőssége, hogy ahol a hajléktalanság megjelenik, ott az önkormányzat a közmunkaprogramba bevonva lehetőséget biztosítson az újrakezdéshez és a jövedelemszerzéshez. Természetesen nem fog tudni mindenki visszailleszkedni, és nem mindenki fogja tudni munkáját megfelelően elvégezni, viszont mindenkinek meg kell adni az esélyt a felzárkózáshoz.